Mikor a babiloni fogság után a zsidó nép visszatért
hazájába, újjá akarta építeni a Jeruzsálemi templomot, amit az ellenség a
földig rombolt. Tudták azonban, hogy olyan gyönyörű, magasztos, fenséges és
csodálatos építményt már nem fognak tudni felépíteni. A próféták azonban azzal
vigasztalták a népet, hogy az újjápült templom ugyan nem lehetett oly szép,
mint a Salamon által épített régi templom, de sokkal nagyobb kitüntetésben lesz
része: az évszázadok óta várt Messiás itt fog megjelenni. Ma pedig éppen ezt az
eseményt ünnepeljük: az Úr, az Isten maga lép be templomába.
A mi templomunk is szépséges: az alakja, a
festése, a szobrai, a hangulata, a magasztossága, az oltárai, a hajója, a
szentélye... A legfontosabb dolog azonban a mi templomunkban is az, hogy maga
az Isten lakik itt – népe között.
Ma ezen elmélkedjünk, és ezért adjunk hálát
Urunknak, Istenünknek.
