2017. január 1., vasárnap

Pásztorlevél január 1-re

A 2017-es év – száz éve voltak a fatimai jelenések
(Országos pásztorlevél)


Drága Testvérek!
Ma január elseje van – egy nagy jelentőségű nap: Szűz Mária Istenanyaságának ünnepe, egyúttal a Béke Világnapja, a polgári Újév napja és a Szlovák Köztársaság megalakulásának a napja.
Ezek a jelentős napok bennünk fonódnak össze. Mi, hívő katolikusok, a Szlovák Köztársaság polgárai, és a nemzetek közösségének részesei vagyunk. Újév napján régi szokás szerint jó egészséget, boldogságot és Isten áldását kívánjuk egymásnak. Örülnénk, ha ezek a jókívánságok valóra is válnának. Tudatában vagyunk azonban annak, hogy valami – ha nem is minden – a mi kezünkben is van, így ennek a boldogságnak és áldásnak mi is aktív létrehozói lehetünk.
Ebben a pásztorlevélben emlékeztetni szeretnénk Benneteket azokra a lelki eszközökre, amelyek hozzásegítenek ahhoz, hogy Isten előtt helyesen éljünk, vagyis hogy szentek legyünk. Mivel az egész 2017-es év Szűz Mária fatimai jelenései századik évfordulójának jegyében fog eltelni, gondolkodjunk el a Fatima üzenetéről. Emlékezzünk vissza, mi is történt száz évvel ezelőtt Fatima közelében, a Cova da Iria vidék völgyében.
Három gyermeknek – a tíz éves Luciának, a kilenc éves Ferencnek és a hét éves Jácintának 1917-ben hatszor, havi rendszerességgel, május 13-tól kezdve egészen október 13-ig jelent meg Szűz Mária. A gyermekek részben – amennyire ez az ilyen esetekben lehetséges – a rendkívüli jelenésekre fel voltak készülve. Ugyanis már az előző évben – tehát 1916-ban – néhányszor megjelent nekik az Úr angyala, és arra kérte őket, imádkozzanak és hozzanak áldozatokat– nem csak önmagukért, hanem az egész világért.
Ezekben az időkben dúlt az első világháború. Számtalan fronton sok sebesült volt, és katonák és civil lakosok ezrei haltak meg. Európa több részén éhen haltak az emberek és lázadások törtek ki. A cári Oroszországban a bolsevista forradalmárok jutottak hatalomra és létrejött az ateista Szovjetunió.
A jelenések első napja, 1917. május 13-a, vasárnap volt, amikor a három gyermek juhokat legeltetett Cova da Iria völgyében. Délután egy óra tájban egy kis tölgyfa felett megjelent nekik Szűz Mária. Ragyogó fehér ruhába volt öltözve. Azt mondta nekik, hogy a mennyből jön, és azt akarja, hogy minden hónap tizenharmadikán jöjjenek ide hat hónapon keresztül. Azután többet mond majd nekik.
A jelenések híre, főképpen az, hogy rendszeresen meg fognak ismétlődni, nagy érdeklődést keltett nem csak a hívek, hanem az egész lakosság körében. Ezért október 13-án, amikor az utolsó jelenésre került sor, és egy jelzett csodának kellett megtörténnie, a Cova da Iria völgyébe hetven ezer ember sereglett össze.
Aznap esett az eső, hideg volt és kellemetlen szél fújt. Mindenki meg volt győződve arról, hogy ha csoda történik, ez igazolja a Mária-jelenések valódiságát. Ha pedig nem, a gyerekeket csalónak nézik majd, és a hívek, főképpen a katolikus Egyház meg fog szégyenülni.
Déltájban az eső elállt. A gyermekeknek megjelent Szűz Mária, és a felhők mögül előbújt a Nap. Röviddel ezt követően került sor a „Nap táncára”, amit minden jelenlevő látott. A teljesen ragyogó Nap forogni kezdett és változtatni kezdte a színét. A gyorsan pergő Nap mintha a föld felé zuhant volna. Az embereket félelem töltötte el. A jelenség mintegy 10 percig tartott. A jelenés végén a nyugodt Nap hátterén megjelent a Szűzanya alakja.
Lucia ezek után azt mondta, hogy Mária, bár sokféleképpen jelenik meg, mindig azt akarja, amit egy jó Anya – segíteni akar az embereknek haladni az életszentség útján.
A Szűzanya nyomatékosan kérte, hogy mindnyájan javuljanak meg, mert ha továbbra is sérteni fogják bűneikkel az Istent, és egymásnak rosszat tesznek, jön majd egy másik háború, amely a mostanitól is rosszabb lesz.
Mária jelenéseinek valódiságát minden kétséget kizárólag igazolta a „Nap tánca”, hiszen több tízezer ember látta. A Nap pörgését nem lehetetett tudományosan megmagyarázni. Sajnos, Mária figyelmeztetése is beigazolódott. Az első világháború befejeződött, és ezt egy ennél is rosszabb követte, a második világháború, mert az emberek nem lettek jobbak.
A fatimai Szűzanya üzenete anyai szeretettel teljes. Az emberiségnek megmutatja az utat, hogyan lehet haladni az életszentség felé. Egyedül a bűnbánat vezet erkölcsi javuláshoz. VI. Pál pápa a II. vatikáni zsinat harmadik ülésének végén (1964. november 21.) az egész emberiséget Szűz Mária Szeplőtelen Szívének oltalmába ajánlotta, és a Szűzanyát az „Egyház Anyjává” nyilvánította. Mi, külön-külön, de közösen is,  gyakran emlékezzünk az Istenanya oltalmára. Szűz Mária elénk tárta azokat a lelki eszközöket, amelyek az embert és a világot jobbá teszik. Ezek a következők: a szentgyónás és szentáldozás a hónap első szombatján; a rózsafüzér imádkozása és a titkok feletti elmélkedés azzal a szándékkal, hogy engeszteljünk azokért a bűnökért, amelyekkel az emberek az Istent és Máriát megsértik.
A magánjellegű jelenések, amelyeket az Egyház elismert, arra szolgálnak, hogy helyesen értelmezzük az idők jeleit. Így van ez a fatimai jelenések esetében is.
Amikor az egész világ megmosolyogja, ha a sátánról és a pokolról beszélünk, a fatimai látnokok a poklot a maga teljes szörnyűségében látták. Amikor az emberek úgy gondolják, hogy a gonoszságuknak (háborúk, erőszak, zsarolás, korrupció...) nincs következménye, a szenvedést az emberiség erkölcsi süllyedéseként tapasztaljuk.
Amikor az új esztendő kezdetén jó egészséget és boldogságot kívánunk egymásnak, fogadjuk el az emberiség erkölcsi betegségei ellen jól bevált orvosságot, az őszinte bűnbánatot!
Tudatosítanunk kell, hogy az igazi béke nem csupán a háború nélküli állapot; nem is csupán az egyensúly két vagy több egymással ellentétes hatalom között, vagy egy elnyomó kormányzás eredménye. A szó igazi értelmében a béke „az igazságosság gyümölcse” (vö. Iz 32,17). Az igazi béke annak a rendnek a gyümölcse, amelyet a társadalomba isteni Alapítója oltott, és amelyet az embereknek meg kell valósítaniuk. A várt béke nem érhető el egyszer s mindenkorra. Ezt szüntelenül építeni kell. S mivel az emberi akarat a bűn következtében sérült lett, a béke ügye mindnyájunk részéről kitartó önuralmat, a törvényes hatalom részéről pedig éberséget követel.
A kormányzás feladata biztosítani mindenki számára a személyi jólétet, hogy megoszthassuk egymással lelkünk gazdagságát és tehetségünket. Ezért minden keresztényre vonatkozik az a felhívás, hogy „igazságban és szeretetben” élve (vö. Ef 4,15) egyesüljünk minden békeszerető emberrel, velük imádkozzunk, és együtt fáradozzunk a béke megteremtésén (vö. Gaudium et spes 78).
Drága Testvérek! Az Újévet és a karácsonyi időszakot ünnepeljük, ahol nagy lehetőséget kaptunk: bűnbánatunk által hozzá járulhatunk egy szebb élet kialakításához. Az előttünk álló évben éljünk a Szűz Mária által nyújtott és bevált lelki eszközökkel. Az ő anyai gondoskodása és közbenjárása egészen biztos sikeres életünk biztosítéka lesz.
Áldásukat adják rátok püspökeitek.


(A pásztorlevelet kérjük felolvasni 2017. január 1-én, homília helyett.)