A 2017-es év
– száz éve voltak a fatimai jelenések
(Országos pásztorlevél)
Drága Testvérek!
Ma január elseje van – egy nagy jelentőségű nap: Szűz
Mária Istenanyaságának ünnepe, egyúttal a Béke Világnapja, a polgári Újév napja
és a Szlovák Köztársaság megalakulásának a napja.
Ezek a jelentős napok bennünk fonódnak össze. Mi, hívő
katolikusok, a Szlovák Köztársaság polgárai, és a nemzetek közösségének
részesei vagyunk. Újév napján régi szokás szerint jó egészséget, boldogságot és
Isten áldását kívánjuk egymásnak. Örülnénk, ha ezek a jókívánságok valóra is
válnának. Tudatában vagyunk azonban annak, hogy valami – ha nem is minden – a
mi kezünkben is van, így ennek a boldogságnak és áldásnak mi is aktív létrehozói lehetünk.
Ebben a pásztorlevélben emlékeztetni szeretnénk Benneteket
azokra a lelki eszközökre, amelyek hozzásegítenek ahhoz, hogy Isten előtt
helyesen éljünk, vagyis hogy szentek legyünk. Mivel az egész 2017-es év Szűz
Mária fatimai jelenései századik évfordulójának jegyében fog eltelni,
gondolkodjunk el a Fatima üzenetéről. Emlékezzünk vissza, mi is történt száz
évvel ezelőtt Fatima közelében, a Cova da Iria vidék völgyében.
Három gyermeknek – a tíz éves Luciának, a kilenc éves
Ferencnek és a hét éves Jácintának 1917-ben hatszor, havi rendszerességgel, május
13-tól kezdve egészen október 13-ig jelent meg Szűz Mária. A gyermekek részben
– amennyire ez az ilyen esetekben lehetséges – a rendkívüli jelenésekre fel
voltak készülve. Ugyanis már az előző évben – tehát 1916-ban – néhányszor
megjelent nekik az Úr angyala, és arra kérte őket, imádkozzanak és hozzanak áldozatokat–
nem csak önmagukért, hanem az egész világért.
Ezekben az időkben dúlt az első világháború. Számtalan
fronton sok sebesült volt, és katonák és civil lakosok ezrei haltak meg. Európa
több részén éhen haltak az emberek és lázadások törtek ki. A cári
Oroszországban a bolsevista forradalmárok jutottak hatalomra és létrejött az
ateista Szovjetunió.
A jelenések első napja, 1917. május 13-a, vasárnap volt,
amikor a három gyermek juhokat legeltetett Cova da Iria völgyében. Délután egy
óra tájban egy kis tölgyfa felett megjelent nekik Szűz Mária. Ragyogó fehér
ruhába volt öltözve. Azt mondta nekik, hogy a mennyből jön, és azt akarja, hogy
minden hónap tizenharmadikán jöjjenek ide hat hónapon keresztül. Azután többet
mond majd nekik.
A jelenések híre, főképpen az, hogy rendszeresen meg
fognak ismétlődni, nagy érdeklődést keltett nem csak a hívek, hanem az egész
lakosság körében. Ezért október 13-án, amikor az utolsó jelenésre került sor,
és egy jelzett csodának kellett megtörténnie, a Cova da Iria völgyébe hetven
ezer ember sereglett össze.
Aznap esett az eső, hideg volt és kellemetlen szél fújt.
Mindenki meg volt győződve arról, hogy ha csoda történik, ez igazolja a
Mária-jelenések valódiságát. Ha pedig nem, a gyerekeket csalónak nézik majd, és
a hívek, főképpen a katolikus Egyház meg fog szégyenülni.
Déltájban az eső elállt. A gyermekeknek megjelent Szűz
Mária, és a felhők mögül előbújt a Nap. Röviddel ezt követően került sor a „Nap
táncára”, amit minden jelenlevő látott. A teljesen ragyogó Nap forogni kezdett
és változtatni kezdte a színét. A gyorsan pergő Nap mintha a föld felé zuhant
volna. Az embereket félelem töltötte el. A jelenség mintegy 10 percig tartott.
A jelenés végén a nyugodt Nap hátterén megjelent a Szűzanya alakja.
Lucia ezek után azt mondta, hogy Mária, bár sokféleképpen
jelenik meg, mindig azt akarja, amit egy jó Anya – segíteni akar az embereknek
haladni az életszentség útján.
A Szűzanya nyomatékosan kérte, hogy mindnyájan javuljanak
meg, mert ha továbbra is sérteni fogják bűneikkel az Istent, és egymásnak
rosszat tesznek, jön majd egy másik háború, amely a mostanitól is rosszabb
lesz.
Mária jelenéseinek valódiságát minden kétséget kizárólag
igazolta a „Nap tánca”, hiszen több tízezer ember látta. A Nap pörgését nem
lehetetett tudományosan megmagyarázni. Sajnos, Mária figyelmeztetése is
beigazolódott. Az első világháború befejeződött, és ezt egy ennél is rosszabb
követte, a második világháború, mert az emberek nem lettek jobbak.
A fatimai Szűzanya üzenete anyai szeretettel teljes. Az
emberiségnek megmutatja az utat, hogyan lehet haladni az életszentség felé.
Egyedül a bűnbánat vezet erkölcsi javuláshoz. VI. Pál pápa a II. vatikáni
zsinat harmadik ülésének végén (1964. november 21.) az egész emberiséget Szűz Mária
Szeplőtelen Szívének oltalmába ajánlotta, és a Szűzanyát az „Egyház Anyjává”
nyilvánította. Mi, külön-külön, de közösen is, gyakran emlékezzünk az Istenanya oltalmára.
Szűz Mária elénk tárta azokat a lelki eszközöket, amelyek az embert és a
világot jobbá teszik. Ezek a következők: a szentgyónás és szentáldozás a hónap
első szombatján; a rózsafüzér
imádkozása és a titkok feletti elmélkedés azzal a szándékkal, hogy
engeszteljünk azokért a bűnökért, amelyekkel az emberek az Istent és Máriát megsértik.
A magánjellegű jelenések, amelyeket az Egyház elismert,
arra szolgálnak, hogy helyesen értelmezzük az idők jeleit. Így van ez a fatimai
jelenések esetében is.
Amikor az egész világ megmosolyogja, ha a sátánról és a
pokolról beszélünk, a fatimai látnokok a poklot a maga teljes szörnyűségében
látták. Amikor az emberek úgy gondolják, hogy a gonoszságuknak (háborúk,
erőszak, zsarolás, korrupció...) nincs következménye, a szenvedést az emberiség
erkölcsi süllyedéseként tapasztaljuk.
Amikor az új esztendő kezdetén jó egészséget és
boldogságot kívánunk egymásnak, fogadjuk el az emberiség erkölcsi betegségei
ellen jól bevált orvosságot, az őszinte bűnbánatot!
Tudatosítanunk kell, hogy az igazi béke nem csupán a
háború nélküli állapot; nem is
csupán az egyensúly két vagy több egymással ellentétes hatalom között, vagy egy
elnyomó kormányzás eredménye. A szó igazi értelmében a béke „az igazságosság
gyümölcse” (vö. Iz 32,17). Az igazi béke annak a rendnek a gyümölcse, amelyet a
társadalomba isteni Alapítója oltott, és amelyet az embereknek meg kell
valósítaniuk. A várt béke nem érhető el egyszer s mindenkorra. Ezt szüntelenül
építeni kell. S mivel az emberi akarat a bűn következtében sérült lett, a béke
ügye mindnyájunk részéről kitartó önuralmat, a törvényes hatalom részéről pedig
éberséget követel.
A kormányzás feladata biztosítani mindenki számára a
személyi jólétet, hogy megoszthassuk egymással lelkünk gazdagságát és
tehetségünket. Ezért minden keresztényre vonatkozik az a felhívás, hogy „igazságban
és szeretetben” élve (vö. Ef 4,15) egyesüljünk minden békeszerető emberrel,
velük imádkozzunk, és együtt fáradozzunk a béke megteremtésén (vö. Gaudium et
spes 78).
Drága Testvérek! Az Újévet és a karácsonyi időszakot
ünnepeljük, ahol nagy lehetőséget kaptunk: bűnbánatunk által hozzá járulhatunk egy
szebb élet kialakításához. Az előttünk álló évben éljünk a Szűz Mária által
nyújtott és bevált lelki eszközökkel. Az ő anyai gondoskodása és közbenjárása egészen
biztos sikeres életünk biztosítéka lesz.
Áldásukat adják rátok püspökeitek.
(A
pásztorlevelet kérjük felolvasni 2017. január 1-én, homília helyett.)
