2017. június 10., szombat

Szent Efrém

Szent Efrém diakónus, a szent zene egyik nagy védőszentje, az ókeresztény irodalom egyik legnagyobbika, ahogy életrajza írja: Sokáig remeteként élt egy sziklabarlangban, s onnan járt tanítani. Próbáljuk most elképzelni az ő személyét - szemünk elő vetíteni.
Kortársa Nisszai Szent Gergely így ír róla: „Efrém az első apostolok buzgó követője volt. A szerzetesek és remeték példaképe. Nem volt tarisznyája, nem volt botja, sem aranya, ezüstje. Zabkenyeret és zöldséget evett, szomját vízzel oltotta. Teste hasonló volt az agyagból formált csontvázhoz”. Ezekből a szavakból talán nem egy szép, életerős, vidám, kedves férfira gondolunk. Mégis: ha ránézünk stallumunkat díszítő festményére, vagy csak kimondjuk a nevét, valahogy mégis látjuk szépségét. Ugyanis ha testi talán nem is volt annyi, volt - és meg is maradt - lelki szépsége. Az, amely több évszázad-évezred után is megmaradt - ami miatt szépnek tartjuk. Nem fontos, igazából hogy nézett ki: a legfontosabb az ő lelki szépsége volt - amit gyönyörűen megrajzolnak himnuszai, költeményei, énekei, szavai.

Legyen számunkra Szent Efrém a lelki, az el nem múló szépség példaképe. És ugyanúgy szép énekünket is tegyük el nem múlóvá úgy, hogy tiszta szívvel ajánljuk azt mindig Isten dicsőségére és saját magunk megszentelődésére.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése