Még nem... /Jn 7,1-2.10.25-30/

Jézust halálra keresték, de senki sem emelt rá kezet, mert még nem jött el az ő órája – hallottuk az evangéliumban.

Nemsokára elérkezünk a nagyböjti idő második részéhez, amikor a figyelmünk már Jézus szenvedésére irányul majd. Ez azonban még egy kicsit várat magára. Hasonlóan, mint Jézus életében is: még nem érkezett el a szenvedés órája, mert még meg kellett történnie a többi fontos eseménynek. Mi is, még mielőtt Jézus szenvedését szemlélnénk, még a bűnbánat napjait éljük. Ezeket használjuk ki a lehető legjobban: tartsunk őszinte bűnbánatot, hogy Jézus szenvedésénél már egészen közel lehessünk Istenünkhöz.

Éppen ma? /Jn 5,1-16/

Ez az ember, akiről az evangéliumban olvastunk 38 éve volt beteg. Naponta ott volt a Beteszda csodatevő fürdőnél, gyógyulást várva. De gondoljunk csak bele, mennyire számított a gyógyulásra azon a bizonyos napon, amikor épp Jézus ment arra? Talán nem nagyon. Azonban ő aznap is ott volt, várta, hogy meggyógyuljon. Megtett mindent, ami tőle tellett, ott volt a fürdőnél.

Mi is lehet, szenvedünk valamilyen betegségben évek óta. Talán 5, 10, 30, vagy 50 év óta. Egy testi betegség, vagy egy lelki– egy bűn, mely életünk része gyerekkorunktól kezdve, melyet megemlítünk évek óta minden egyes szentgyónásban. Ne adjuk fel a harcot és ne mondjuk, már ezzel is halunk meg. Lehet, épp a mai találkozásunkkor gyógyít meg minket Jézus.

Természetes (?) /Jn 4,43-54/

„Menj csak! Fiad él. Hitt az ember Jézus szavának, és elment.” Olyan nagy természetességgel hallgatjuk az evangélium efféle szavait, s talán fel sem fogjuk, milyen különleges dolgokról, hatalmas hitvallásokról van szó. Mintha minden magától értetődő volna. Pedig nem az!

Egy ember – aki először találkozik Jézussal, s akinek a fia haldoklik – a legelső szóra hisz Jézusnak. Ez bizony nem magától értetődő. Hisz gondoljunk csak arra, mi már hány éve vagyunk hívők, tanítványok, hány éve találkozunk naponta Jézussal, s mégis oly nehezen hiszünk el neki egy-egy olyan dolgot, amit nem látunk tisztán, ami nem tűnik valószinűnek.

Az evangélium minden nap tanít – komoly, magasztos dolgokra. Naponta tanuljunk belőle.

Mai keresztút

KERESZTÚT

1. Pilátus elítéli Jézust 

Jézus, bocsáss meg, amikor másokban elítéltelek, amikor másokat vádoltam, rosszat tételezve fel róluk. Bocsáss meg, ha embertársaimban megszóltalak, vagy ha a megvádoltakat nem védtem meg. Jézus, szeretni akarlak azokban is, akik engem elítélnek, akik nem hisznek javulásomban, akik nem hisznek a bennem lévő jóban, és csak a rosszat veszik észre.

2. Jézus vállára veszi a keresztet

Jézus, bocsáss meg, amiért sokszor lázadozom keresztjeim ellen, amikor megpróbálok elmenekülni a fájdalmak elől. Jézus, szeretni akarlak akkor is, amikor szenvedek másoktól vagy saját magamtól, akkor is, ha minden sötétnek és reménytelennek látszik.

3. Jézus először esik el a kereszttel

Jézus, bocsásd meg nekem, ha már az első esés elkedvetlenít. Bocsáss meg, hogy oly nehezen tudok felállni. Jézus, hinni akarok a szeretetben a földre roskadva is, és viszonozni ezt a szeretet azzal, hogy felkelek és megyek én is tovább.

4. Jézus édesanyjával találkozik

Jézus, bocsáss meg mindazért, amit édesanyám ellen vétettem. Bocsásd meg minden mulasztásomat, amit gyávaságom, félelmeim miatt nem tettem meg, és bocsáss meg neki is mindazért, amit ellenem elkövetett. Jézus, az édesanyámban is téged akarlak látni, szeretni.

5. Cirenei Simont kényszerítik, hogy segítsen a keresztet hordozni

Jézus, bocsásd meg ha visszautasítottam az általad rendelt segítő kezeket a keresztjeim hordozásában. Jézus, téged akarlak észrevenni, téged akarlak köszönteni mindazokban, akik segítségemre sietnek, még ha csak kényszerből vagy "hivatalból" teszik is.

6. Veronika letörli Jézus arcát

Jézus, bocsásd meg, amikor nem vettelek észre minden szenvedőben. Bocsásd meg nekem, hogy saját kínlódásaim miatt oly sokszor vak vagyok a mellettem lévők fájdalmára. Jézus, mostantól jobban akarok figyelni a mellettem lévőkre, fontosabbnak tartani az ő szenvedésüket a sajátomnál.

7. Jézus másodszor esik el a kereszt súlya alatt

Jézus, bocsáss meg, amiért újra és újra elbukom. Bocsáss meg, hogy nem tettem meg mindent javulásomért. Jézus, nem akarom feladni a harcot, nem akarok az út szélén maradni, hanem megint felkelni és vinni tovább a keresztemet.

8. Jézus a síró asszonyokkal találkozik

Jézus, bocsásd meg azokat a könnyeimet, amik nem őszinte bűnbánatból eredtek. Jézus, nem akarok többé másért sírni, csak a bűnök miatt.

9. Jézus harmadszor esik el a kereszttel

Jézus, bocsáss meg, amiért a végső harcban is elbuktam. Jézus, nem bízom már a saját erőmben, de hinni akarom, hogy te még itt is fel tudsz emelni.

10. Jézust megfosztják ruháitól

Jézus, bocsásd meg, ha nem osztottam meg lelki javaimat testvéreimmel, amikor nem vállaltam fel a "meztelenség" kockázatát. Jézus, nem akarom többé szerepruhákkal takargatni igazi valómat, vállalni akarom veled az önátadás teljes mezítelenségét és kiszolgáltatottságát.

11. Jézust a keresztre szegezik

Jézus, bocsáss meg nekem, amiért viselkedésemmel szegeket vertem testvéreimbe – és amiért jajgattam a mások által belém vert szegek miatt. Jézus, hinni akarom, hogy a keresztre szegezés a megváltás, a mennyországba jutás egyetlen módja a mi számunkra is.

12. Jézus meghal a kereszten

Jézus, bocsásd meg, amiért annyira félek mindenféle haláltól, emberek és dolgok elveszítésétől, attól hogy egyszer minden szép véget ér. Jézus, a te példád nyomán, a te erőd segítségével én is ki akarom mondani: Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.

13. Jézust leveszik a keresztről, és édesanyja ölébe helyezik

Jézus, bocsáss meg, ha le akarom spórolni a keresztútról a temetést, a háromnapi halált. Bocsáss meg, amiért azonnal várom, elvárom a feltámadást, és nem akarok időt adni neked, mert annyira menekülnék a szenvedéstől.

Jézus, nem akarok többé türelmetlen lenni, bármily hosszúnak tűnjön is hallgatásod a halál fájdalmában.

14. Jézust eltemetik a sziklasírba

Jézus, bocsáss meg nekem, amiért olyan sokszor nem hiszek a feltámadásban, nem hiszek isteni erődben és a Mennyei Atya szerető gondviselésében.

Jézus, bármilyen nagy is legyen szenvedésem, fel akarlak ismerni, amikor Feltámadottként mutatkozol előttem.

/Forrás: http://www.rozsafuzerkiralyneja.hu/index.php/keresztut/

Nagyböjt negyedik vasárnapja

 Egy vakon született ember gyógyulását és megtérését követhettük figyelemmel a mai evangéliumban. Hosszú történet, mint talán hosszadalmas minden komoly gyógyulás, minden megtérés is.

Sokmindenre rávilágít ez az evangélium, ezek közül most legalább egyet ragadjunk meg. Jézus, a földre szállt Isten egy csodával meggyógyította a vakot. De nem a szokványos módon. A legtöbb esetben ugyanis Jézus „elvárja, megköveteli” az embertől hitet, s ha megvan a hit, akkor jön a csodás gyógyulás. Itt azonban fordítva történik. Jézus minden kérdés nélkül gyógyít, s csak később, amikor újra találkoznak, akkor kérdezi meg: „Hiszel-e az Emberfiában?” A meggyógyult ember azonban még ekkor sem tudja, ki adta neki a látást – kiben, vagy miben kellene hinnie. Csak mikor Jézus megmagyarázza neki, hogy ő az, akkor vallja meg hitét, és „leborul előtte”. Ez pedig egy nagyon fontos mozzanat, mikor leborul előtte. Amint hinni kezd, a Lélek imádatra, leborulásra készteti őt.

Van, hogy előbb megkapjuk a hit kegyelmét, és ennek tudatában borulunk le, térdelünk le Istenünk, és az ő fönsége, nagysága előtt. Azonban történhet mindez fordítva is. Az igaz hit és megtérés kegyelme nélkül is leborulhatunk Istenünk előtt, és úgy kérhetjük a hit kegyelmét. A megtérést ugyanis egyesek előbb, mások később kapják. Egy-egy szentmisén, mikor az Isten jön közénk, nekünk is imádnunk kell őt. Ahogy arról már sokszor beszéltünk: nem csak lelkünkkel, de testünkkel is. Akkor is, ha nehéz; akkor is, ha körülményes; akkor is, ha fáj – tegyünk meg mindent, hogy a lehető legjobban kifejezzük imádatunkat. Vagy azért, mert olyan erős a hitünk, vagy azért, mert olyan erős hitet szeretnénk kapni. Ha pedig semilyen módon nem tudunk leborulni, letérdelni előtte, legalább testünket, fejünket hajtsuk meg.

Sose feledjük, itt a templomban maga az Isten lakik, s minden szentmisében ő száll le a földre. Minden erőnkkel imádjuk őt, boruljunk le előtte.