A
minap hallottam egy érdekes gondolatot a rádióban: „Sokan mondják, hogy a
karácsony már itt van a nyakunkon. Pedig a szívünkben kell, hogy legyen.”
Valóban, nyakunkon a karácsony, hiszen mindössze néhány nap választ el minket tőle.
S a legtöbben elmondhatjuk: készültünk, készülünk rá. Elvégeztük karácsonyi
szentgyónásunkat, többen-kevesebben részt vettünk az ádventi (rorátés)
szentmiséken, vettünk már ajándékokat, takarítottunk, díszítettünk... Így is
van rendjén.
A
ma hozzánk szóló isteni szó az evangéliumból pedig így kezdődött: „Jézus
Krisztus születése így történt...” És hallottuk, hogyan töprengett Szent
József, mikor megtudta, hogy Mária gyermeket vár. Megjelent neki az Úr angyala,
ő pedig szavai szerint készülődött, cselekedett – elfogadva Isten akaratát. De
felfigyelhettünk arra, hogy valójában nem is hallottunk ma Jézus tényleges
megszületéséről – csak annak előzményeiről. Pedig így kezdődött az evangélium:
„Jézus Krisztus születése így történt...”
Talán
ez is egy fontos üzenetet hordoz magában. Azért mondja az evangélium, hogy „Jézus
születése így történt...”, mert Szent Józsefnek – nyugodtan kimondhatjuk –
már akkor megszületett Jézus, amikor megismerte Isten tervét, s azt elfogadta.
Neki már az a pillanat maga volt a megtestesülés, az ünnep, mert igazából már akkor
megtörtént számára az első karácsony – már az előkészületben.
Urunk
földi születése, karácsony ünnepe kétezer éve történt. Ha csupán arra a napra gondolunk,
akkor ünnep helyett csupán emlékezés lesz. Ha azonban mi magunk is befogadjuk
Istent, az ő kegyelmeit, tervét, rendezését a mi életünkbe, akkor már ma
megtörténhet a mi személyes karácsonyunk. Ha viszont ezt elmulasztjuk, a
december 25-i dátum sem változtat meg semmit. Tegyünk azért, hogy nekünk is
legyen igazi karácsonyunk – Urunk bennünk is megszülessen. Tegyünk azért, hogy
a karácsony ne a nyakunkon, de a szívünkben legyen. Még van erre néhány napunk.
