2016. november 11., péntek

Hadd legyünk ma mi is... - Szent Márton

Szent Márton himnuszunk, melyet a mai zsolozsmában is énekeltük,  gyönyörűen bemutatja a szent életét és megtérését. Mi is tudjuk, hogy katonából  vált Isten harcosává. Megtérése után pedig – a zsolozsma szavával élve – Így szól akkor Márton: „Fegyver nélkül megyek, / Ellenségnek, ha kell, prédájává leszek.”
Szent Márton nem sajnálta-, nem félt életét áldozni Krisztusért. Ez azonban nem egyetlen döntés volt, s nem egy pillanat műve. Hosszú folyamat, mely döntések végtelen sorát foglalta magába. Legyen ő is példaképünk, naponta vívjuk meg a hit kisebb-nagyobb harcait, s imádkozzunk Egyházunkkal:

Hadd legyünk ma mi is fegyver nélkül hősök,
gazdagok szegényen, gyengén mind erősök,
Ezért hozzuk eléd minden adományunk, 
Szívünket is fogadd, Jézusunk, Királyunk!





Figyelmeztetések /Lk 17,7-10/

E napok olvasmányai rendszeresen bűneinkre hívják fel figyelmünket, azokra figyelmeztetnek. S ha megkérdeznének minket, melyik a legfőbb-legnagyobb bűn, talán kevesen mondanák azt, hogy a kevélység. Pedig a hét főbűn közül ez az első, a legnagyobb. A kevélység által az vétkezik, aki magát mások fölé emeli – ezért Istennek nem adja meg a kellő tiszteletet, embertársait pedig – abban a tévhitben élve, hogy ő a legjobb – megveti. A szentatyák ezt a bűnök bűnének, a Sátán bűnének nevezik. Nem más ez, mint más szóval mondva: büszkeség, gőg, hiúság. Szent Ágoston ezt mondja róla: Minden bűnök kezdete, vége és oka a kevélység. Nem is lehet egyetlen vétek kevélység nélkül.
Jézus Krisztus ma erre a bűnre hívja fel a figyelmünket. Erre a bűnre, amely sokszor szinte észrevétlenül válik életünk részévé. Hogy megtudjuk, bennünk van-e, tegyük fel magunknak a kérdést: Mikor sikerül egy ideig szentül élnünk, mikor sikerül egy-egy „nagyot”, vagy „jót” imádkoznunk – vajon így gondolkodunk-e: „Csak haszontalan szolga vagyok. Csak azt tettem, ami kötelességem volt.”

Ha igen, akkor e bűn ellentéte, az alázat erénye uralkodik szívünkben. Ha viszont gyakran nagyon is jónak érezzük vagy látjuk magunkat, akkor bizony ott a kevélység a szívünkben.