Síremlék, sírkő megáldása

Lelkiatyák számára hasznos lehet a napokban:

Sír megáldása

Pap:        Dicsőség Istene, mindenható Atya, seregek Ura, Te az édenkert közepén álló életfájával azt az elevenítő keresztet jelképezted, melyre kedves Fiadat felfeszítették; –melyen meghalt s halálával megtörte a halált, megsemmisítette az ördög hatalmát s életet ajándékozott a világnak; – melyet Anyaszentegyházadnak legyőzhetetlen fegyverül, megszentelésül, hathatós védelmül, a hit erősségéül, ördögi támadások ellen védőpajzsul, s az örök élet és üdvösség elnyerésének csalhatatlan zálogául ajándékoztál. Azért mi, a te méltatlan szolgáid, annyi kegyelem ingyenes részesei, hálából dicsőítést, magasztalást, buzgó imádást ajánlunk Fölségednek, s mély alázatossággal könyörgünk hozzád, tekints kegyelmesen erre a keresztjelre, mely a te elhunyt, itt nyugvó, hűséges szolgád (szolgálód) sírját jelöli.

Áraszd erre a keresztjelre legszentebb Lelked kegyelmét; áldd † meg, szenteld † meg és add, hogy e sírkereszt félelmetes és rettegett jelvény legyen minden látható és láthatatlan ellenség előtt és biztos fegyver minden ördögi támadás és fondorlat meghiúsítására s elűzésére; népednek pedig szolgáljon hathatós oltalmára, a hitben való megszilárdulására, a reménység támasza gyanánt, a harcban győzelmül s az erények gyakorlásában vezércsillagul.

Mindenható Atya, esdve kérünk, hallgasd meg azokat, akik e kereszt előtt hozzád könyörögnek és bőkezűleg teljesítsd üdvösségükre szolgáló minden kérelmüket.

Te, aki kereszt által szabadítottad meg a bűn kárhozatától a világot, add, hogy szolgáid, kik dicsőséged előmozdításán fáradoznak, s akik a kereszt jelét az itt nyugvó szolgád (szolgáid) iránt való szeretetből felállították, kedvelt Fiad keresztjének erejével a bűnös kísértések felett mindig győztesek maradjanak. Ajándékozd nekik mennyei és földi javaidat, oktasd őket szent kereszteddel minden jóra és vezéreld a mennyei korona elnyerésére.

Mert te vagy a megszentelés kútforrása és minden jónak bőkezű adományozója és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép:        Ámen.

Mindenszentek

Ahogy jöttünk e mai szentmisére, mindannyian megfigyelhettük, megérezhettük a már az ilyenkor szokásos hangulatot – az ősz, a lehulló falevelek, s már a temetőkben elhelyezett virágok, gyertyák halk üzenetét – halottak napja közeleg, szinte már itt is van. De csak szinte. Ma ugyanis elsősorban nem elhunyt szeretteinkre kellene gondlunk – szomorkodva, búslakodóan, fájdalmas szívvel. Ma ünnepünk, sőt főünnepünk van – Mindszentek napja.

Ez a mai nem a szomorúság, a fájdalom és a hiányérzet napja, hanem az öröm, a dicsőség, az ünnep napja. Igaz, azokat ünnepeljük, akik már meghaltak, de mindazokat, akik már a végtelen boldogságban vannak. Akik elérték életük célját: lelkük üdvösségét. Azt a megszámlálhatatlan sereget ünnepeljük, amelyről Szent János írt a ma hallott jelenéseiben – akik fehérre mosták ruhájukat (értsd: lelküket) a Bárány  vérében (értsd: Krisztus áldozatában). Azokat, akikért nem hiába halt meg Krisztus, de akik felismerték őt, megismerték őt, vele éltek a földön, s már vele élnek a mennyben, az új Jeruzsálemben, Isten városában. Azokat a sokakat, akikért Krisztus vére kiontatik a bűnök bocsánatára, s akik az isteni dolgokat cselekedték az ő emlékezetére. Nem a szomorúság, és nem a halottak emlékezete. De az öröm, és az élők ünnepe.

Még ebben a szomorúnak megszokott halottak napja körüli hangulatban is ünnepet hirdet Egyházunk. Igaz, testi szemmel halottakat, de mennyei szemmel már megdicsőülteket, örökké boldogokat láthatunk. Adjon erőt, adjon örömet, adjon reményt és bizonyosságot minden szentünk, köztük a Szűzanya példája, hogy őt, Jézust e számkivetés múltán mind meglássuk.

Örvendezzünk mindnyájan az Úrban, ünnepi napot ülvén Mindenszentek tiszteletére. Kiknek ünnepén örülnek az angyalok és magasztalják az Istennek Fiát. Ez legyen mai énekünk, ez legyen mai örömünk!