Az október, melyet néhány
napja elkezdtünk, a rózsafüzér hónapja. A rózsafüzér pedig mindenképpen érdekes
egy imádság. Hisz fél órán belül több mint ötvenszer mondjuk el az Üdvözlégyet,
ugyanazt az imát – ismételgetve, szinte már a szokás hatalma alatt. S ha
valaki, mondjuk egy hitetlen, vagy kevésbé hívő kivülről hallgat minket a
rózsafüzér imádkozásakor, könnyen azt gondolhatja: milyen szegényes ima, hisz
nem tud újat mondani, csak körbe-körbe forog, s egyhelyben toporog. Aki azonban
imádkozza – évek óta, napi rendszerességgel – az pontosan tudja, bizony nem úgy
van az. Azzal ugyanis, hogy újra és újra ugyanazt mondjuk Istenünk felé
fordulva, mintegy szemléljük az ő arcát: ez pedig a lelki előrahaladás egyik
fontos alapja. Amint Szűz Mária szemlélte Fia arcát, azt tesszük mi is, hosszan
időzve itt, az Úr lábánál.
Gyönyörűen írja
Boldog II. János Pál pápa: „Senki sem hasonlítható Máriához abban, ahogy
állandóan szemlélte Krisztus arcát. Lelki szemei már az angyali üdvözletkor
rászegeződtek, amikor a Szentlélektől foganta őt; s a következő hónapokban
kezdte érezni jelenlétét, és elképzelni arcvonásait. S mikor végre Betlehemben
világra hozta, testi szemeivel is megpillanthatta a Fiú arcát, miközben
bepólyálta és jászolba fektette.” Maj folytatja: „Ettől kezdve
tekintete, mely mindig imádó csodálattal volt tele, nem szakadt el tőle.
Tekintete olykor kérdő volt, mint amikor a templomban megtalálta őt: „Fiam,
miért tetted ezt velünk?” (Lk 2,48); tekintete mindig átható és képes
olvasni Jézus bensejében, annyira, hogy fölfogja rejtett gondolatait és megérti
döntéseit, mint Kánában (vö. Jn 2,5); máskor ez a tekintet nagyon
fájdalmas, főként a kereszt alatt, ahol bizonyos értelemben 'a szülő' tekintete
lesz, hiszen Mária nem csupán osztozik az Egyszülött szenvedésében és halálában,
hanem a szeretett tanítvány személyében elfogadja a rábízott új fiút
is (vö. Jn 19, 26–27); ez a tekintet Húsvét reggelén a föltámadás örömétől
ragyog, és Pünkösdkor a Szentlélek kiáradásától lángol (vö. ApCsel 1,14).”
Ezt élhetjük át mi
is a rózsafüzér imádkozása közben. Ezt éljük meg ezen év október hónapjában:
szemléljük a fogantatott, a született, a megkeresztelkedő, a szenvedő, s a
feltámadt Krisztust, hogy élete példáján mi is utat találjunk a mennybe,
Istenhez, a mi Atyánkhoz.