A tegnapi
evangéliumban az apostolok arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük. Ma
pedig a legnagyobb angyalokat, az ún. főangyalokat ünnepeljük: Szent Mihályt,
Szent Gábort és Szent Rafaelt. De mitől ők a legnagyobbak? Miben rejlik az ő
nagyságuk?
Szent Gábor volt az
az angyal, akit Isten Máriához küldött – hogy egy üzenetet adjon át neki.
Leegyszerűsítve így is mondhatjuk: Szent Gábor futár volt, Isten futára.
Szent Mihály – mint
arról a mai szentlecke szólt – megküzdött a bukott angyallal, Luciferrel. Ő
tehát katona volt, Isten katonája.
Szent Rafaelt pedig
az ószövetségi időben küldte el Isten, hogy Tóbitnak legyen a segítségére. Tehát
ő is parancsot teljesített – Isten parancsát.
Ezt a három angyalt
nevezzük és tiszteljük a legnagyobbnak az összes angyal közül. De nem azért,
mert esetleg uralkodnának a többi angyal fölött, vagy bármilyen más
kiváltságban részesülnénk a mennyben. Éppen ellenkezőleg: ők azok, akik a
legtöbbet szolgálnak, akik a legtökéletesebben engedelmeskednek Istennek – és ezért
tekintjük őket nagyoknak.
Az igazi nagyság,
az igazi szentség ugyanis nem a kiváltságokban vagy a kitüntetésekben rejlik.
Sokkal inkább a minél alázatosabb, minél önzetlenebb szolgálatban. Ezért mi is
így szolgáljuk szeretteinket, így szolgáljuk egymást, családunkat, Egyházunkat,
s rajtuk keresztül magát az Istent. Ma ezt tanulhatjuk meg a szent
főangyaloktól.