Minden vasárnap a
szentmisében megvalljuk hitünket. Elmondjuk a hitvallást, mely mindent elmond
arról, ami hitünk lényege. S általában nincs is vele gondunk. Sokszor akkor jön
a nehézség, mikor e a megvallott hitnek a próbatétele következik. Mikor valami
nem úgy sikerül, ahogy szerettük volna, vagy mikor egy-egy nagyobb, komolyabb
betegség-, nehézség ér minket. Föllázad az ember: miért? Hisz én nem vagyok
ennyire rossz. Nem ezt érdemlem!
Szeptember 15. a
Fájdalmas Szűzanya ünnepe. Ma van ez a nap. Általában az örömet szoktuk
megünnepelni, és nem a fájdalmat. Azt inkább igyekszünk minél előbb
elfelejteni, vissza sem gondolni rá. Egyházunk pedig mégis újra meg újra megünnepelteti
a Szűzanya fájdalmát – mert jól tudja, s ezért mindenkinek tanítja: a
szenvedésből sokat tanulhat az ember. Hogy nem hesegetnünk a szenvedés gondolatát,
hisz előbb vagy utóbb úgyis utolér, s megszorongat. A mai ünnep azt mutatja:
tanuljunk a szenvedésből.
Mária nem a
szentmisén vallotta meg hitét, de életével. Az ő hite, s az ő szeretete nem
volt puha, vagy érzelgős, mely csak a jó időben tart ki – írja Prohászka
Ottokár. S folytatja: Hite a sötétben el nem homályosult, hanem világított,
s szeretete az őt környező kegyetlenségben nem változott el szeretetlenséggé,
hanem melegítette elborult szívét.
Szűz Mária, a
Fájdalmas Anya mai ünnepe gyönyörűen, érthetően, világosan mutatja a
kereszténység, a „krisztusiasság”, a krisztushoz tartozás egyik nagy
alapszabályát: Minél közelebb van valaki az Úrhoz, annál közelebb kell lennie az
Úr keresztjéhez is. Ezért kellett Szűz Máriának is a lehető legtöbbet éreznie
Krisztus kínszenvedéséből. Ő, aki mentes volt minden bűntől – a legnagyobb
fájdalmakat szenvedte el, mert csak így lehetett ott szorosan fia keresztje
mellett. S ez a tény, ez a mozzanat, amit ma meg is ünneplünk igen nagy vigasz
lehet minden szenvedő ember számára. Miben mutatkozik meg, hogy mi keresztények,
Krisztuséi vagyunk? Az imádságban? Abban is. A felebaráti szeretetben? Abban
is. A kötelességtudó keresztény életben? Abban is. De ez nem minden. Keresztény
voltunkat, a Szűzanyához hasonlóan a szenvedésben is meg kell mutatnunk: A
türelemmel, Isten akaratában megnyugvó békével viselt szenvedésben is. Hisz ha
a bűntelen Krisztus, s az ő bűntelen Szent Anyja annyit szenvedett, akkor én, a
hűtlen, bűnös, mihaszna tanítvány hogy ne szenvednék?
Erre tanítson meg
minket a legszentebb Anyának, a Fájdalmas Szűz Máriának mai ünnepe.