Jézusunk újra gyönyörű példabeszédekkel
szemlélteti Isten végtelen jóságát irántunk: “Ha valakinek közületek száz
juha van, és egy elvész közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet, s nem
megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem találja?” Nem.
Talán senki közülünk nem hagyná ott a
kilencvenkilencet, s nem menne az elveszett után. Miért menne? Hisz azért az
egy százalékért senki sem kockáztat kilencvenkilencet. Egy százalék nyereség,
vagy egy százalék veszteség – nem tesz semmit. Talán többen gondolkozunk
hasonlóan. Közülünk talán senki nem hagyná ott a kilencvenkilencet. Ilyenek
vagyunk mi emberek. Egy ide, vagy oda – nem számít. De Jézus példabeszéde
gyönyörűen megmutatja az Isten hozáállását, amely innen-, emberileg nézve
abszurd: megér annyit az az egy?
Isten mégis elmegy az elveszett után. Ő ilyen.
Nem „egy ide vagy oda” – neki mindenki számít. Ő sosem nézi: megéri-e. Nem
számol, nem latolgatja az esélyeket. Minek is tenné? Hisz tudja előre, mi lesz.
S még ha tudja is, hogy valaki úgysem tér meg, úgysem tér vissza az akolba, a
nyájhoz, ő akkor is elmegy utána, akkor is keresi, akkor is hazahívja, akkor is
felkínálja ölét: hazaviszlek. Számunkra felfoghatatlan és érthetetlen és
logikátlan és esélytelen és lehetetlen. De Istennél semmi sem lehetetlen –
éppen ezt mutatja meg Jézus az evangéliumokban. Hogy Isten mindig megadja az
esélyt: még annak is, akiről tudja, nem használja ki.
Ez az Isten, ilyen az Isten. Sose éljünk
vissza kegyelmével, de mindig éljünk vele!