Tapasztalatból tudjuk, hogy a választások
előtt a politikusok szinte mindent megtesznek azért, hogy minél többen
válasszák meg őket. Különböző ígéreteket tesznek, amelyek sokszor
megvalósíthatatlanok, nem reálisak… De mégis beígérik ezeket a változásokat, hogy
megkapják a szavazatot, hogy megnyerjék az embereket. Megtesznek mindent,
mondanak mindent, hogy az emberek őket kövessék.
Jézust nagy népsokaság követte – olvastuk az imént… Ő hozzájuk fordult,
és így szólt: Aki nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és
nővéreit, sőt saját magát is, nem lehet az én tanítványom. Tökéletes
ellenkampány, tökéletes beszéd arra, hogy senki se kövesse őt, tökéletes
módszer, hogy mindenki elhagyja, hogy a nagy népsokaság helyett a magány legyen
a társa. Ígérgetések, mézes madzag helyett szinte teljesíthetetlen,
megvalósíthatatlan követelményekkel rukkol elő. Miért? Nem akarta, hogy
kövessék őt az emberek?
Beszélhetnénk most arról, hogy a szemita
nyelvekben – amelyet Jézus is beszélt – nem lehet másképp kifejezni azt, hogy
az egyiket kevésbé szeretni – a másikat meg jobban, ezért használja Jézus azt a
szókapcsolatot, hogy szeretni – gyűlölni. De talán nem ez a fontos. A lényeg,
amit Jézus mondott, hogy Istent kell az első helyre tenni életünkben. Mi hívők
talán azt is mondjuk, hogy: jó, ott van Isten, az első helyen. De hogy valóban
ott van-e, azt igen könnyen megtudhatjuk. Csak kérdezzük meg magunktól, naponta
mennyi időt szánunk Istenre, s a vele való kapcsolatunkra. A múltkor a
statisztikákról beszéltünk – most talán abban is kifejezhetjük mindezt. Egy-egy
napunkból mennyi jut Istenre? így könnyen rájövünk: ott van-e az első helyen.
Ma Jézus arra tanít, hogy nem kell mást
gyűlölni. Csak Istent igazán szeretni.