Évközi idő huszonegyedik vasárnapja

Van egy különleges weboldal az interneten (http://www.worldometers.info), ahol bármikor figyelemmel lehet követni néhány igen érdekes számadatot az emberiségről, a világról, a gazdaságról, az élet rengeteg területéről. Ha megnyitjuk ezt a weboldalt, elsőnek a népesség számadatait követhetjük figyelemmel. Szemmel láthatólag növekszik pl. az idei elhalálozások, illetve születések száma... Érdekes néha-néha ellátogatni erre az oldalra. Sokmindenkit érdekelnek a számok, a statisztikák... Olyan világban élünk, ahol szinte mindent ki lehet mutatni, és ki is mutatnak statisztika formájában.

Úgy tűnik, hogy a számok mindig is érdekelték az embereket, még az üdvösség és a vallás vonatkozásában is. Jézus korában is érdekelte az embereket az a kérdés, hogy végül is hányan üdvözülnek – hányan jutnak majd a mennybe. Többfajta felfogás uralkodott ugyanis – már akkor is: egyesek szerint ugyanis minden zsidó üdvözül majd – pusztán azért, mert Isten választott népének tagja. Egy másik akkori elgondolás szerint pedig csak nagyon kevesen lesznek az üdvözültek. A statisztikák sok mindent elmondanak, de a lényeget nem mutatják meg. Mert a mai modern technikával sincs szám arról, hogy a világon, vagy éppen egyházközségünkből az elmúlt évben hányan üdvözültek – pedig ez a legfontosabb.

Jézus korának problémája ezért ma is megvan: mégis mire számíthat a vallásos ember? Mennyien jutnak majd a menybe - sokan vagy kevesen? Vagy – kicsit haszonlesően fogalmazva – megéri vallásosnak lenni?

Jézus azt mondja: „törekedjetek bemenni a szűk kapun”. Nem ad pontos, kimerítő választ. Csak ennyit mond: „törekedjetek bemenni a szűk kapun”. Isten ugyanis nem valamiféle teljesítményt vár tőlünk, de nem is egyfajta tétlenséget vagy semmittevést. A kettő között van a helyes út, az arany középút. Istenünk mindig kínál nekünk ilyet – mindig van lehetőség a jót, a jobbat választani – bármilyen helyzetben vagyunk is. De mindezek mellett mégis Istenre kell bíznunk magunkat. Talán Szent Ágoston fogalmazta meg a legfrappánsabban: „Imádkozz úgy, mintha minden Istenen múlna; és cselekedj úgy, mintha minden csak rajtad múlna.”

 Sokan sajnos ma is azt hiszik, hogy Isten a vallásosságban egyfajta teljesítményt vár el tőlünk. „Ha egy bizonyos mennyiségű imát elmondunk, akkor már kedvesek vagyunk Urunk előtt.” De – újra el kell mondjuk – Isten nem teljesítményt, hanem őszinteséget és bizalmat vár el tőlünk – az imában is. Ő nem csak akkor hallgat meg, ha egy bizonyos limitet, szintet teljesítettünk.

A vallásosságnak azonban van egy másik, szintén gyakori véglete, mely úgy tartja: nagyon könnyű üdvözülni. Elég csak egyfajta jószándék, és akkor máris a mennybe jut az ember. Jézus ettől is óv: nem elég várakozni, tétlenkedni, de törekedni kell be, a szűk kapun. Nem elég papíron kereszténynek lenni – meg lenni keresztelve, bérmálva, esküdve. Krisztus ugyanis halálunkkor, az örökkévalóság kapujában nem azt fogja számon kérni, hogy meg voltunk-e keresztelve, voltunk-e elsőáldozók, bérmálkozók, hanem hogy a mindennapi életünkben ott volt-e az Isten. Hogy a keresztség, a bármálás közelebb vitt-e hozzá, a szent élethez. Hogy valóban törekedtünk-e parancsai szerint a szent életre.

Az Isten és közöttünk lévő kapcsolat nem valami teljesítményen, és nem is egyszerű jószándékon alapszik. Az üdvösségünkön keményen munkálkodnunk kell, megtéve a tőlünk telhetőt, de ugyanakkor teljesen rábízva magunkat Isten irgalmára. Az igazi hitet és vallásosságot nem lehet statisztikában kimutatni. De higgyük el: Isten mindent tud – belelát szívünk legbelsejébe is. Ő más „számrendszert” használ, nála nincs statisztika. Mert Isten maga a szeretet. Szeressük őt, s akkor nem kell aggódnunk.