2016. június 11., szombat

Évközi tizenegyedik vasárnap

A napokban hallhattuk a hírekben, hogy milyen árvizek voltak Európában. Sok helyen azonban sikerült komolyabb károk nélkül kivédeni a víz pardont nem ismerő útkeresését. De hogyan sikerült? Hisz már sokkal kisebb mennyiségű víztömeg is okozott sokkal nagyobb károkat. Minek köszönhető? Annak, hogy nem jött váratlanul - készültek rá.
         A farizeus Simon meghívta Jézust, hogy étkezzék nála - olvastuk a mai evangéliumban. Várta Jézus érkezését. Tudta, hogy jön - s készült is rá. De nem készült fel teljesen. Nagy megtiszteltetés lehetett Simonnak, hogy ott van nála az a Jézus, akiről annyit beszélnek. De valami olyan történt, amit nem várt, amire nem volt felkészülve. Bejött egy „bűnös asszony”, s odament Jézushoz. De nem ez volt a meglepő, hanem Jézus magatartása. Nem űzte el az asszonyt, nem nézett rá ferde szemmel, hanem elfogadta szolgálatát, kedvességét, s ezzel azt fejezte ki: megbocsát a „nagy bűnösnek”. S kicsit időszerűen ezt így is mondhatnánk: Simon nem volt eléggé felkészülve, nem számolt egy ekkora nagy kegyelmi árhullámmal. Nem bírták az általa felépített gátak, mert ezzel nem számolt. Ezt nem várta. Ez túltett minden várakozásán.
 Talán minden hívő ember, aki imádkozik az Istenhez, aki kéri az Istent, elképzeli a dolgokat, hogy tudná Isten ezt vagy azt megtenni. Sőt, még sokszor azt is elképzelik, elképzeljük, hogy mennyi is az, amit az Isten meg tud még tenni. Várjuk, készülünk is érkezésére, de meg vannak a gondolatbeli gátjaink, amiken - gondoljuk – Isten nem fog átlépni. Sokat megtehet, de azért mégis csak bizonyos határok között mozog. Tévedés.
A világ teremtésénél sem volt így, az idők teljességében, azaz Jézus földi életében sem volt így, s ma sincs így. Az Istennek senki sem szabhat gátat, senki nem irányíthatja, senki nem korlátozhatja, senki nem terelgetheti... Ő arra megy, és úgy megy, és addig megy, és addig lesz, amerre és ahogyan és ameddig akar. Lehet érkezésére készülni, lehet (és kell is) őt várni, de ő mindig túltesz elvárásainkon.
 Simonnak nem tetszett, nem kedvezett a "gátátlépés" - méltatlankodott, nem tudott örülni a többnek, hogy éppen az ő házában történt meg a csodálatos lelki gyógyulás, lelki felszabadulás, feltámadás a bűnből.

 Sok dologra az életben fel lehet készülni, de talán még több van, amire nem lehet. Ami azonban nagyon fontos, hogy ha Istentől valamiből többet kapunk - legyen az jó, vagy legyen az rossz -, mindig jól tudjunk reagálni, mindig azt nézzük, mit tudunk azzal a többel kezdeni, hogyan és mire tudjuk azt a többet felhasználni. Ne szabjunk gátakat Istennek, s úgy a több jó, mint a több rossz is legyen kedves nekünk. Hisz ha tudjuk, Istenről kaptuk, akkor minden a javunkra válik.