2016. május 28., szombat

Évközi kilencedik vasárnap

Nem az első csoda, amit ma Jézusról hallunk. De minden egyeset érdemes külön-külön megfigyelni, átelmélkedni, mert mindig és mindegyik tartogat új mondanivalót, új üzenetet, személyre szóló tanulságot – s Isteni kegyelmet.
A mai csodában egy nagyon érdekes dolgot figyelhetünk meg. A százados, aki a gyógyulást kérte szolgájának még csak nem is találkozott Jézussal – s mégis elnyerte kérésnek teljesülését. Másokat kér meg, menjenek el Jézushoz – írja a Szentírás.
Különös üzenet és biztatás rejtőzhet ebben. A százados szeretne Jézussal találkozni, de talán nem érez rá bátorságot és méltóságot. Nem tud vele személyes találkozni, nem tudja személyesen kérni. De mégis megoldja: a Jézust ismerőkön keresztül. Őket küldi, s ők járnak közben érte – nem kis sikerrel. Jézus elfogadja az ő közbenjárásukat, s teljesíti a kérést. S ha Jézus, az Isten akkor elfogadta az efféle közbenjárást, az efféle „lobbit”, ma sem tesz másképp. Hisz ő nem változik, hanem mindig tökéletes. De vajon ma kik azok a barátok, akik értünk is közbenjárhatnak?
Isten angyalainak az a feladatuk, hogy közvetlenül szolgálják az Istent, s dicsérjék őt. Éppen ezért ők lehetnek azok, akiket mi is kérhetünk: menjetek el az Istenhez, s terjesszétek elé kérésünket. A leghűségesebb és legsegítőkészebb barátaink pedig nem mások, mint a szentek a mennyben. Ők már elnyerték életük célját, s most már teljesen önzetlenül az Isten imádása mellett értünk, emberekért járnak közben az Istennél.

Az angyalok és a szentek hasonlóan, mint az evangéliumban közbenjárnak értünk. Ne feledkezzünk el róluk s ne féljük őket naponta, rendszeresen kérni. Isten bizonnyal meghallgatja az ő kéréseiket. Az ő közreműködésük kedves az Isten előtt. Éljünk ezzel a lehetőséggel, s a mennyből szerezzünk magunknak igaz barátokat.

Templomunk madártávlatból