Jézus jól ismert
csodáját hallottuk az evagéliumban. 600-700 liter vizet borrá változtatott.
Talán sokan gondolják – és már talán el is képzelték, milyen jó lenne, ha ebben
is tudnánk őt követni... Át tudnánk változtatni a vizet borrá... De ha Jézus csodáját
nem is, Jézus és Mária példáját most is tudjuk követni.
Először is a Szűzanya
figyelmességét csodálhatjuk. Mária észrevette a násznép gondját, és megkérte
fiát, segítsen rajtuk. Nekünk is ilyen figyelmességre van szükségünk, ha
boldogan szeretnénk élni itt a földön. Itt is érvényes a jézusi aranyszabály:
amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is azt tegyétek velük. Ilyen
figyelmességet vár a férj a feleségétől, a szülő a gyermekétől, a szomszéd a
szomszédtól, a munkatárs nem csak a társától, hanem a főnökétől is. Ha ugyanis
nincs meg a figyelmesség, a másikra való odafigyelés, akkor az ember a másik
embernek nem társa, hanem ahogy a mondás tartja: homo homini lupus – ember embernek farkasa. A figyelmesség azonban
erény – azaz egy jó szokás. Nem lehet egy pillanat alatt elsajátítani –
sokszoros és hosszan tartó gyakorlás kell hozzá, hogy egy-egy adott helyzetben
képesek legyünk figyelmesek lenni.
Szűz Mária az
evangélium tanulsága szerint figyelmes, Jézus pedig igen tapintatos volt. S bár
két különböző tulajdonság – mégis ugyanabból forrásozik: önzetlenségből. Hogy
ne a magunk javát keressük – ahogy Szent Pál is tanítja, hanem egész lényünkkel
figyeljünk Istenünkre, s szolgáljuk őt a körülöttünk és velünk élő embereken
keresztül: figyelmességgel, tapintatossággal, őszinte szeretettel. Szolgálnunk
kell Istent és szolgálnunk kell egymást...
Talán többen ismeritek
Charles Dickens angol író
klasszikus regényét a Karácsonyi
éneket. Tegnapelőtt az iskolából Budapesten voltunk az Operettszínházban
– az Isten pénze c. előadáson, amely éppen ennek a regénynek a feldolgozása. Egy gonosz vállalati főnökről
szól, aki karácsonykor betekintést nyerhetett saját múltjába és jövőjébe –
láthatta gonoszságát, kőszivűségét, szívtelenségét. A musical végén pedig
többek között volt egy igen megható jelenet, mikor a főszereplő láthatta a
saját halálát – és azt, mikor mindenki ujjongott, hogy ő végre meghalt. Csupán
egyetlen ember sajnálta őt – az ő beosztottja, szolgája – pedig vele is
kegyetlenül bánt. Ez a szolga, beosztott ezekkel a szavakkal imádkozott érte
Istenhez: “A játékban, mit úgy hívnak,
hogy élet / Mást játszik minden résztvevő. / A szereposztás olykor, ugye,
téved, / Én szolga voltam, s urat játszott ő. / S mert őnéki volt nehezebb a
dolga, / Hát nem játszhatta hibátlanul. / Mert egyszerűbb az embernek, ha
szolga, / S csak az úr tudja, hogy mily nehéz, ha úr.” Milyen nagy igazság
és bölcsesség: egyszerűbb az embernek, ha szolga. Hisz ha uralkodnunk kellene
mások felett, végtelenül nagyobb lenne a felelősségünk – talán annyival, hogy
nem is tudnánk azt jól kezelni. De Isten megadta nekünk azt a lehetőséget, hogy
a családban a szó nemes értelmében szolgáljuk családtagjainkat, a munkahelyen a
munkatársainkat, egyszóval egymást, és egymáson keresztül Istent. Hisz így,
szolgaként pontosan tudjuk, mit kell tennünk, hogy a másiknak örömet
szerezzünk. Vegyük ezt nemes feladatnak, és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt
egymás érdekében – így válhat igazán boldoggá családunk, községünk, világunk.
Jézus csodáit senki,
de példáját mindenki tudja követni. Mi is erre törekedjünk az egész – nemrég
megkezdett – új esztendő folyamán: szolgáljuk Isten és a velünk élőket a
legnagyobb alázattal, odafigyeléssel és őszinte szeretettel. Ez lehet
boldogságunk kulcsa.
A teljes musical:
A teljes musical:
1. rész
2. rész (az említett jelenet 41:30-tól)
