2016. január 17., vasárnap

Évközi idő második vasárnapja

Jézus jól ismert csodáját hallottuk az evagéliumban. 600-700 liter vizet borrá változtatott. Talán sokan gondolják – és már talán el is képzelték, milyen jó lenne, ha ebben is tudnánk őt követni... Át tudnánk változtatni a vizet borrá... De ha Jézus csodáját nem is, Jézus és Mária példáját most is tudjuk követni.
Először is a Szűzanya figyelmességét csodálhatjuk. Mária észrevette a násznép gondját, és megkérte fiát, segítsen rajtuk. Nekünk is ilyen figyelmességre van szükségünk, ha boldogan szeretnénk élni itt a földön. Itt is érvényes a jézusi aranyszabály: amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is azt tegyétek velük. Ilyen figyelmességet vár a férj a feleségétől, a szülő a gyermekétől, a szomszéd a szomszédtól, a munkatárs nem csak a társától, hanem a főnökétől is. Ha ugyanis nincs meg a figyelmesség, a másikra való odafigyelés, akkor az ember a másik embernek nem társa, hanem ahogy a mondás tartja: homo homini lupus – ember embernek farkasa. A figyelmesség azonban erény – azaz egy jó szokás. Nem lehet egy pillanat alatt elsajátítani – sokszoros és hosszan tartó gyakorlás kell hozzá, hogy egy-egy adott helyzetben képesek legyünk figyelmesek lenni.
Szűz Mária az evangélium tanulsága szerint figyelmes, Jézus pedig igen tapintatos volt. S bár két különböző tulajdonság – mégis ugyanabból forrásozik: önzetlenségből. Hogy ne a magunk javát keressük – ahogy Szent Pál is tanítja, hanem egész lényünkkel figyeljünk Istenünkre, s szolgáljuk őt a körülöttünk és velünk élő embereken keresztül: figyelmességgel, tapintatossággal, őszinte szeretettel. Szolgálnunk kell Istent és szolgálnunk kell egymást...
Talán többen ismeritek Charles Dickens angol író klasszikus regényét a Karácsonyi éneket. Tegnapelőtt az iskolából Budapesten voltunk az Operettszínházban – az Isten pénze c. előadáson, amely éppen ennek a regénynek a feldolgozása. Egy gonosz vállalati főnökről szól, aki karácsonykor betekintést nyerhetett saját múltjába és jövőjébe – láthatta gonoszságát, kőszivűségét, szívtelenségét. A musical végén pedig többek között volt egy igen megható jelenet, mikor a főszereplő láthatta a saját halálát – és azt, mikor mindenki ujjongott, hogy ő végre meghalt. Csupán egyetlen ember sajnálta őt – az ő beosztottja, szolgája – pedig vele is kegyetlenül bánt. Ez a szolga, beosztott ezekkel a szavakkal imádkozott érte Istenhez: “A játékban, mit úgy hívnak, hogy élet / Mást játszik minden résztvevő. / A szereposztás olykor, ugye, téved, / Én szolga voltam, s urat játszott ő. / S mert őnéki volt nehezebb a dolga, / Hát nem játszhatta hibátlanul. / Mert egyszerűbb az embernek, ha szolga, / S csak az úr tudja, hogy mily nehéz, ha úr.” Milyen nagy igazság és bölcsesség: egyszerűbb az embernek, ha szolga. Hisz ha uralkodnunk kellene mások felett, végtelenül nagyobb lenne a felelősségünk – talán annyival, hogy nem is tudnánk azt jól kezelni. De Isten megadta nekünk azt a lehetőséget, hogy a családban a szó nemes értelmében szolgáljuk családtagjainkat, a munkahelyen a munkatársainkat, egyszóval egymást, és egymáson keresztül Istent. Hisz így, szolgaként pontosan tudjuk, mit kell tennünk, hogy a másiknak örömet szerezzünk. Vegyük ezt nemes feladatnak, és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt egymás érdekében – így válhat igazán boldoggá családunk, községünk, világunk.

Jézus csodáit senki, de példáját mindenki tudja követni. Mi is erre törekedjünk az egész – nemrég megkezdett – új esztendő folyamán: szolgáljuk Isten és a velünk élőket a legnagyobb alázattal, odafigyeléssel és őszinte szeretettel. Ez lehet boldogságunk kulcsa.

A teljes musical:
1. rész

2. rész (az említett jelenet 41:30-tól)