2016. január 8., péntek

Fényesség /Mt 4,12-17.23-25/

Izajás próféta azt mondta arról a vidékről, ahol Jézus elkezdte tanítását: „A sötétben lakó nép nagy fényt lát, és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre.“
Mi talán nem is tudatosítjuk eléggé: az, hogy mi keresztények, krisztuséi, Krisztus követők lehetünk az egyik legnagyobb és legfontosabb dolog a világon. Hisz pontosan tudjuk, hogyan kell élnünk ahhoz, hogy az örök életet elnyerjük – Jézusunk megmutatta. Még mindig a „halál hazájában“ élnénk, ha Krisztus nem jött volna el. De ő eljött, mi pedig naponta mélyébben és mélyebben ismerhetjük meg az ő életét, tanítását – többek között itt, a szentmiséken. Ez az igazi világosság, mely mindennél fontosabb.

Ma adjunk hálát Istennek ezért a kegyelemért, hogy mi naponta „nagy fényt láthatunk“, mely biztosan az örökkévalósághoz vezet. 

Zsolozsma - vízkereszt

Ezt a mai zsolozsmát Urunk megjelenésének, Vízkereszt ünnepéről imádkozzuk. S ahogy arról tegnap elmélkedtünk, Vízkereszt ünnepén arra emlékezünk, hogy Isten megjelent az egész világnak, megismertette magát az egész világgal. A többi ilyen imához képest ennek a vízkeresztinek van egy különlegessége. Mégpedig az, hogy a nemsokára következő Magnificat, Szűz Mária hálaéneke, a jól ismert Magasztalja lelkem az Urat kezdetű ének három nyelven fog elhangzani. Az első részét görögül énekeljük majd, amely a keleti egyház nyelve. A második részét latinul, amely a nyugati, a római egyház nyelve, a harmadik részét pedig a helyi egyház nyelvén, tehát magyarul énekeljük majd.

Mi így fejezzük ki Vízkereszt ünnepének lényegét, így társulunk minden hívő-, imádkozó emberhez az egész világon.