Mai ünnepünk neve „Urunk megjelenése”.
Népiesen csak „háromkirályoknak” hívjuk ezt a napot azért, mert ma arra
emlékezünk, hogy a három napkeleti bölcs-, király odaért a Betlehembe, meglátta
a gyermekké lett Istent, s imádta őt. Az „Urunk megjelenése” kifejezés
ugyanebből a történésből ered, azonban egy fontos jelkép is belefoglaltatik: a
nem zsidó származású „három királyok” a világ összes nemzetét, népét
jelképezik. Így válik világossá, hogy a Megváltó nem csak a zsidó-, a
választott néphez jött, hanem az egész világnak megjelent, hogy az egész
világot váltsa meg. Ezért hívjuk epifániának, megjelenésnek: Istent immár az
egész világnak megjelent, már mindenki megismerheti őt.
Ez a fontos ünnepelendő tény, hogy „Isten
mindenkié”, nekünk is üzenni akar. A mai nap „legfontosabb tanítása, hogy ne
sajátítsuk ki magunknak Krisztust, hanem mutassuk meg és közvetítsük az ő
szeretetét minden embernek” – tanítja Barsi Balázs atya. Hogy ne sajátítsuk
ki Krisztust magunknak, hogy ne tartsuk meg Istent, a belé vetett hitünket
magunknak, hanem adjuk azt tovább. Ahogyan Szűz Mária sem rejtegette Jézust,
nem sajátította ki őt magának, hanem nekünk adta: tovább adta az emberiségnek.
Ugyanígy kell tennünk nekünk is: nem elég, hogy eljövünk ide, az Istenhez, s
kettesben elbeszélgetünk vele. De beszéljünk e hitünkről családunkban, valljuk
meg hitünket a hitetlenek előtt, mutassuk meg Isten szeretetét a munkahelyen, s
tegyük példaadóvá egész életünket.
De mindez csak úgy valósulhat meg, ha előtte
leborulunk Jézusunk lábainál, s csendes, személyes imádságban imádjuk őt – úgy,
mint ezt megtették a „háromkirályok”. Biztosak lehetünk benne, hogy ennek az
ajándéknak örül a legjobban az Istengyermek.