2016. július 20., szerda

Helyettesítés

Szabadságon vagyok, az óvari illetve a zsélyi lelkiatya helyettesít:

Jókay Lukács - Óvár: 047 4879 198; 0908 880 66;


Hanzen Erik - Zsély: 0907 417 172;

Gyuszi a.

2016. július 14., csütörtök

Oda - vissza /Iz 26,7-9. 12. 16-19/

Ma is folytatjuk Izajás próféta könyvének felolvasását a napi olvasmányban. A próféta nem a levegőbe beszél, hanem saját élettapasztalatát mondja el úgy, hogy közben az Isten szavát közvetíti: „Uram, te adsz nekünk békességet, hiszen minden a te műved, ami velünk történt. Uram, a szorongatásban téged kerestünk, imát suttogtunk, amikor fenyítettél minket.” Nem csak mélységes, de legalább annyira reménytkeltő szavak is egyaránt – melyeket jó, ha újra és újra olvasunk.

Imádságkor gyakran nyúljunk a Szentíráshoz – mert azon keresztül nem csak Isten szól hozzánk, de mi is szólhatunk Istenünkhöz.

2016. július 12., kedd

Miserend és hirdetések - Évközi 15. vasárnap


Ministránsaink egy nyári délelőtt





Többet kaptunk /Mt 11,20-24/

Jézus azokat a városokat figyelmeztette, amelyekben a legtöbb csodát tette, ahol a legtöbbet tevékenykedett. Ugyanis ahol Isten többet működik, ott az ő kegyelme is bőségesebben árad, s ézért akiknek ebből több kijut, azoktól több is várható el. Egyszóval nekünk, akik gyakrabban itt vagyunk Istennél, még jobban kell hozzá közelítenünk, hasonlítanunk, mint másoknak.

Ezen legyünk.

2016. július 8., péntek

Szemben /Mt 10,16-23/

Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.” Jézus ezekkel a szavakkal előre megmondta, hogy az őt követőknek számítaniuk kell arra, hogy a keresztény élet sok veszélyt, nehézséget és kísértést hoz magával. S talán már mindannyian tapasztaltuk életünkben, hogy ha valami jó dolgot teszünk, akkor mindig valami akadályba ütközünk. De éppen ezek az akadályok, ezek a farkasok jelenthetik azt, hogy tényleg jó úton vagyunk, hogy mi tényleg az Úr nyájának juhai vagyunk.
Aki azonban mindvégig kitart, az üdvözül” – fejezi be Jézus. Egy másik mondás pedig ezt teszi hozzá: „Dum spiro, spero – Amíg élek, remélek.” Ezek a szavak vezessenek és bátorítsanak minket a mindennapok harcaiban.


2016. július 4., hétfő

Vigasz /Oz 2,16. 17b-18. 21-22/

Gyönyörűen beszél Ozeás próféta a mai olvasmányban az Isten és az ember kapcsolatáról. „Én magamhoz édesgetem népemet...szívére beszélek, hogy úgy válaszoljon, mint ifjúsága napjaiban...” – mondja az Úr. Kell, hogy egyszer-egyszer elgondolkodjunk ezen, hogy Isten mennyire szeret minket. Hogy ő magához édesget minket, hogy ő újra és újra megbocsát, hogy ő végtelen jósággal és szeretettel van irántunk.
Bűneink tengere elhatalmasodhat rajtunk. De olyankor olvassuk újra a Szentírásból vagy emlékezetünkből e buzdító szavakat. Biztosan vigaszra találunk bennük.


2016. július 3., vasárnap

Miserend és hirdetések - Évközi 14. vasárnap

Évközi idő tizennegyedik vasárnapja

Talán többen figyelitek az éppen zajló futbal Euróba Bajnokság mérkőzéseit.
A sokszor szép játék és még szebb gólok mellett sajnos elég gyakran látunk olyan jeleneteket, amikor még a legnagyobb „sztárok” is tudva és akarva próbálják becsapni a játékvezetőt, hogy: nem volt kéz, nem rólam ment ki a labda, nem volt szabálytalanság, vagy épp az ellenkezője – felrúgtak. Pedig jól tudják és érzik a játékosok, mikor ért hozzájuk a labda, s hogy valóban szabálytalanság történt-e az adott szituációban. És mégsem az igazat állítják, csak azt, amire szükségük van. Manapság a labdarúgásban sajnos nem számít a tisztesség, az igazság, a fair play. Sokaknak elég az, hogy megszerezzék a győzelmet – bármibe is kerül. Gyermekeink pedig sokszor ilyen embereket istenítenek, tisztelnek, ilyenekért rajonganak.
De vannak igazi sztárok, akik valóban példaképek lehetnek – minden tekintetben. A mai második olvasmányban egy valóban fair play módjára, egyszóval tisztességesen, becsületesen „játszó” emberről és embertől olvastunk. Egy sztárról, akinek a neve Szent Pál. Ő nem öncsinálta sztár, nem a tisztességtelen dolgokkal, nem ügyességével, nem saját erejével, tehetségével, sikereivel, becsületességével, sőt, nem is magával dicsekszik… Hanem, ahogy olvastuk: „Nem akarok mással dicsekedni, mint a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjével.” Ez az egy dolog volt, amit büszkén vállalt: Keresztrefeszitették őt a világnak. Az, hogy ő már nem a világnak élt, hanem Krisztusnak. Ezen a helyen pedig a világ mindazt jelenti, ami ellenkezik Krisztussal – mondják a szentirástudók.
Szent Pál a világnak azzal dicsekedett, hogy ő már nem a világnak él. Sőt az összes szenvedést, amelyből bőven kijutott neki, nem csalódásként, vagy sikertelenségként vette magára, hanem megtiszteltetésnek tartotta. Ahogy ma olvasstuk: ezzel dicsekedett, hogy szenved! Valljuk be, ez őrültségnek látszik… S nyugodtan mondhatjuk: az is! De mégis Szent Pál személye, mondhatnánk sztársága megmaradt kétezer év után is. Mert az ő szavaival élve: „Isten azt választotta ki, ami a világ szemében gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket”. És ma is, minden igazságot kereső ember tudja, ki az a Szent Pál, és hogy miért volt, miért most is, és miért lesz mindig olyan sztár.
És valóban, az előbb emlitett futbalisták most még sztárok, de talán néhány év, évtized, évszázad múlva még a nevüket is elfelejtik, mert sokszor azzal dicsekedtek, ami a világ szemében elismert, azonban az Isten előtt nem sokat ér.
Igyekezzünk, kedves testvéreim, a mai naptól kezdve nagyobb hangsúlyt fektetni arra, hogy ne az emberek előtt legyünk jók, szépek, közkedveltek, hanem elsősorban az Isten előtt, aki belát lelkünk legbelsejébe, s nem csak szavaink, vagy tetteink alapján, hanem már gondolataink alapján itél minket. Ő az, aki mindent tud rólunk! Isten előtt kell elsősorban igaznak lennünk, s nem függ attól semmi, hogy mennyien ismernek el, mennyire fognak szeretni, tisztelni, hogy mennyien értenek egyet azzal, amit teszünk. Legyünk igazak Isten előtt! Legyünk sztárok Isten előtt, s ne a világ előtt. Isten pedig a töredelmes, bűnbánó szívet nem veti meg. Még ha oly sok is a bűnünk, ne féljünk Istenhez közeledni, s újra és újra kérni tőle az erőt és a bocsánatot.

Erre biztat minket emeritus pápánk is ezekkel a szavakkal: Az igazság ugyanis magából meríti erejét és nem abból, hogy hányan értenek vele egyet.