2016. március 28., hétfő
Húsvétvasárnap
Minden évben újra és újra megünnepelteti
Egyházunk hitünk és vallásunk legfőbb eseményeit. Mi pedig tudjuk, hogy legalább
egyszer egy évben, éppen ilynekor húsvétkor el kell végeznünk szentgyónásunkat
és szentáldozásunkat. Azért ilyenkor, mert a húsvét a mi legnagyobb ünnepünk.
Aki pedig már kicsit idősebb, talán joggal
teheti fel a kérdést: miért kell ez? Miért kell minden évben húsvétkor – talán
már ötvenedszer, hetvenedszer, kilencvenedszer – újra és újra végighallgatni
ugyanazokat a hosszú szentírási részeket, elmondani ugyanazokat az imádságokat,
ugyanúgy keresztet csókolni, ugyanúgy szentsírt látogatni, ugyanúgy alleluját
énekelni?
Azért, hogy Istenbe és az örök életbe vetett
hitünk el ne gyengüljön, hitünk alapját és lényegét el ne felejtsük, s hogy az
Egyház szentségei által mindannyian új erőre kapjunk az élet sokszor igen nehéz
küzdelmeibe, ahol a világ már sajnos nem a mi malmunkra hajtja a vizet. A világ
nagy része ugyanis már nem velünk, de
ellenünk van. Így ha nincs elég mélyen a keresztény gyökerünk, kiszáradunk és
elpusztulunk.
Naponta halljuk a megdöbbentő híreket. S már
oda jutottunk, mikor nem az a kérdés, lesz-e Európában terrortámadás, hanem az,
hogy hol lesz és mikor. Már nem az a kérdés, hogy jönnek-e közénk idegenek,
ellepik-e földünket, hanem csak az, hogy melyik nap mennyien jönnek. S ha
pontosan és biztosan nem ismerjük saját hitünket, ha keresztény hitünknek nincs
mély gyökere, ez a „más kultúra”, ez a teljes más gondolkodásmód és felfogás tönkretesz
minket.
A minap hallgattam egy beszélgetést a
rádióban, ahol kerek-perec kimondták: „sajnos már oda jutottunk, hogy ha egy
muzulmán közénk jön, mi leakasszuk a falról a keresztet, hogy ő jól érezze
magát.” De ennek nem az a másik idegen ember az oka, hanem a mi hitbéli
tudatlanságunk és gyöngeségünk. Mi azonban azért elmélkedtünk idén is annyit a
szent keresztről nagypénteken, hogy felfogjuk, tudatosítsuk, higgyük: Nekünk a
szent keresztben van az életünk és a feltámadásunk – s ha azt bármilyen okból
eltávolítjuk, leakasztjuk, feladjuk egész hitünket, lemondunk Istenünkről, s
azzal lemondunk örök életünkről. Az idei húsvét is arra hivatott, azért
ünnepeltetett meg oly tisztelettel és a legnagyobb ünnepélyességgel, hogy
keresztény hitünkben megerősítsen minket.
Minden évben, s ma is ezzel a szándékkal
énekeljük az alleluját, ezzel a lekülettel kívánjunk egymásnak áldott húsvéti
ünnepet. Hogy az idei húsvét után is jobban higgyünk mint eddig, hogy az idei
húsvét után is biztosabbak legyünk hitünk igazságaiban, s hogy az idei húsvét
után is mind jobban ragaszkodjunk kereszténységünkhöz, azaz a feltámadt Jézus
Krisztushoz.
2016. március 26., szombat
2016. március 24., csütörtök
Nagycsütörtök - énekrend
Paptestvéreimnek talán hasznos lehet liturgiánk énekrendje. Ezért közlöm.
Kezdés
·
Áhítattal készülődjünk /H 79/
Graduale
·
Krisztus
engedelmes volt /GH 132. o./
Tractus
·
Arról
ismerje meg /Nagyhét 93. o. – papír/
Felajánlás
·
Hol szeretet
/GH 134. o./
Áldozás
·
Ez az én
testem /GH 112. o./
·
Zálogát
adtad /H 142; ÉE 245. o./
Áldozás utáni könyörgés után
·
Zengjed
nyelv /GH 858. o./ - az 5-6. versszak latinul
Zárás
·
Szomorú az
én lelkem /GH 135. o./
·
Új parancsot
/GH 136. o./
Nagycsütörtök - zsolozsma
Ezekben a percekben Egyházunk hivatalos, saját
imáját, a zsolozsmát imádkozzuk. Az előbb elhangzott zsoltárokkal és az
antifónával maga Jézus szólított meg minket: „Én népem! Mit tettem ellened?” Ez
a zsolozsma ma többek között ugyanis arra figyelmeztet, hogy Jézust a mi
gonozságaink miatt törték össze, mert ő magára vette minden bűnünket. Ő minden
értünk tett.
Ezzel a lelkülettel folytassuk imánkat, s a
szent keresztben fedezzük fel ünneplésünk lényegét.
Nagycsütörtök
Nehezen értjük meg a szimbólumok nyelvét. Sőt,
sokszor észre sem vesszük, körülöttünk mennyi történés, esemény bír jelképes
jelentéssel. Ma összejöttünk plébániaközösségünk egész területéről: Kovácsiból,
Kiskérből, Nagykérből és Varbóról: együtt vagyunk az Isten házában. De lehet,
azt gondoljuk, csak azért, mert a papnak nem akaródzik mindenhová elmennie…
Messzemenőleg többről és másról van szó. Ez jelképesen azt fejezi ki, hogy mi
egybe tartozunk, egy plébániaközösséghez, egy esperességhez, egy egyházmegyébe,
egy és ugyanazon Egyházba. Lássuk ezt meg, értsük ezt meg, s örüljünk annak,
hogy legalább néhányszor így együtt lehetünk, s együtt dicsérhetjük az Istent! Jézus
városában, ahol nevelkedett, volt egy zsinagóga. Jézus rendszeresen oda járt
imádkozni. Azonban maga a Szentírás tanúsítja, hogy a húsvéti ünnepekre ő is,
családja is felment Jeruzsálembe, a jeruzsálemi templomba – hogy ott az egész
zsidó közösség együtt ünnepeljen. Hasonlóan tesszük ezt mi is. Mély, nagyon
mély jelkép ez, hogy ma együtt vagyunk. Egyazon Krisztus köré gyülekezünk.
S ugyancsak a szimbólumok nyelvének ismerete
kell ahhoz, hogy megértsük azt is, amit az olvasmányban, a szentleckében, az
evangéliumban hallunk. Először a zsidók húsvéti ünnepéről, s ezen belül az ő
húsvéti bárányukról hallottunk – de lehet, ez nem mond nekünk semmit. Ehhez
ugyanis tudnunk kell, hogy a zsidók egy bárányt áldoztak föl húsvétkor az
Istennek, s ezzel emlékeztek meg az Egyiptomból való szabadulásról. Akkor annak
a báránynak a vére, mellyel megkentét az ajtóikat, távol tartotta a választott
néptől a halálos isteni csapást. Ma pedig Krisztus vére az, amely a még nagyobb
fogságból, a bűn rabságából ad szabadulást, amely megment minket a létező
legnagyobb csapástól: a kárhozattól.
Aztán ma Szent Pál szájából hallhattuk Jézus
szavait, amint megalapította a legnagyobb és legtitokteljesebb szentséget: az
Oltáriszentséget, s egyben a papi, vagy más szóval az egyházi rend szentségét.
Mindezt azért tette, hogy hogy az Oltáriszentségben ő maga maradjon itt
valóságosan, s a papok legyen a szentségek kiszolgáltatói, hogy ők legyenek az
Isten kegyelmének eszközei.
Nehezen értjük meg a szimbólumok nyelvét – de ha
akarjuk, s teszünk érte, megérthetjük. E szent Háromnapban is sok ilyen mélységes
kép, jelkép tárul elénk, hogy az azokon való elmélkedés közelebb vigyen minket
húsvét titkának megértéséhez és megéléséhez. Figyeljünk oda ezekre, értsük meg
ezeket.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)