„Nos, embertársam, hagyd abba egy kissé az
elfoglaltságodat. Egy kicsit zárd ki magadból zsibongó gondolataidat. Tedd
félre most nehéz gondjaidat, és hagyd későbbre súlyos kétségeidet. Szentelj egy
kevés időt Istennek, és pihend ki magad nála kis időre.”
Az elhangzott szavak különösképpen időszerűek
a mai napon, ezen az ádventi vasárnapon. Szent Anzelm püspök vetette ezeket a
gondolatokat papírra, hogy figyelmeztesse minden kor emberét: Álljunk meg egy
kicsit, hagyjuk most abba elfoglaltságainkat! Álljunk meg, hisz talán azt sem
tudjuk, hová sietünk annyira!
Az ádventi idő, melyből ez évben már eltelt
egy hét, a várakozás időszaka. Mint arról egy hete elmélkedtünk, Krisztus
eljövetelét várjuk. S Egyházunk arra int, hogy ilyenkor többet, s jobban
imádkozzunk, hogy több és nagyobb jócselekedeteket vigyünk végbe. Az idei
ádvent kezdetén így figyelmeztetett minket Jézus: „virrasszatok és
imádkozzatok szüntelenül”! De vajon sikerült-e ezalatt az egy hét alatt
virrasztanunk, s imádkoznunk, legalább egy kicsit többet, mint máskor?
Virrasztani – tehát lelkünket megtisztítani a bűntől, és azt tisztán tartani.
Imádkozni – tehát a szokottnál több időt szánni Istenre, ha csak napi néhány
perccel is. Szakítottunk rá időt? Mert az idő nem jön csak úgy, ha nem
szakítjuk. Ugyanis ha azt várjuk, hogy majd csak lesz valahogy egy kis plusz
időnk, valami fölösleges időnk az ádventben, amit Istenre tudok majd szánni,
akkor bizony nagyon sokáig fogunk várni. Nem lesz több időnk, ha valami másból
nem veszünk el!
A szentmise elején együtt imádkoztunk ezekkel
a szavakkal: „Nevelj minket Istenünk, hogy e világi elfoglaltságaink ne
akadályozzanak találkozásunkban Szent Fiaddal.”
Valami másból, valami más elfoglaltságból kell
tehát időt elvenni, hogy ezt Istenre tudjuk szánni. Egy percet az alvásból,
egyet a munkából, hármat a tv-ből, internetből… s máris összejön az idő
Istenre, s máris meg tudunk állni, félre tudjuk tenni nehéz gondjainkat, s „ki
pihenhetjük magunkat” Istennél.
„Nos, embertársam, hagyd abba egy
kissé az elfoglaltságodat. Egy kicsit zárd ki magadból zsibongó gondolataidat.
Tedd félre most nehéz gondjaidat, és hagyd későbbre súlyos kétségeidet.
Szentelj egy kevés időt Istennek, és pihend ki magad nála kis időre.”
