Mai szentünk, Alexandriai Szent Katalin nevéből mindannyian
következtethetünk, hogy Alexandriából származott, esetleg ott élt. Számunkra
lehet, ez a név nem mond sokat, de abban az időben, mikor Katalin élt, pontosan
ez a város volt az ókori világ szellemi központja, mely már a híres Atént is
túlszárnyalta. Mai szótárral úgy fogalmazhatnánk, hogy ott voltak a világ
legnagyobb, s legrangosabb egyetemei. De mire ez a lány 18 éves lett, ami
Alexandriában iskola volt, azt ő kijárta. Óriási műveltségre tett tehát szert.
Ismét mai szótárral: minden lehetséges doktorátust megszerzett.
Életrajzából pedig azt is megtudhatjuk, hogy gazdag, előkelő családból
származott. Tehát gazdag, előkelő, művelt volt. S ezek a tulajdonságok bizony
nem kis esélyt adnak arra, hogy valakiből egy öntelt, könnyelmű és hiú ember
legyen. S a valóság is először ezt mutatta, mikor Katalin férjet kezdett
keresni. Egyik kérőt a másik után utasította el, mert ő magához illő társat
keresett: előkelőt, okosat és szépet. De sehogysem tudott ilyet találni.
Azután találkozott egy öreg remetével, aki, miután Katalin elmondta neki
baját, észrevette benne azt a lelket, amely valójában a végtelent keresi: a
végtelen szépet, a végtelen jót, a végtelen igazságot, a végtelen gazdagságot
egy személyben. Így ismerte meg Jézus Krisztust.
Szent Katalin legyen a mi példaképünk is, hogy mi se érjük be
kevesebbel, mint a végtelen széppel, a végtelen jóval, a végtelen gazdagsággal –
magával az Istennel.
