Az
október, melyet ma elkezdtünk a rózsafüzér hónapja. Mindenképpen érdekes egy
imádság. Hisz fél órán belül több mint ötvenszer mondjuk el az Üdvözlégyet, ugyanazt
az imát – ismételgetve, szinte már a szokás hatalma alatt. S ha valaki, mondjuk
egy hitetlen, vagy kevésbé hívő kivülről hallgat minket a rózsafüzér
imádkozásakor, könnyen azt gondolhatja: milyen szegényes ima, hisz nem tud újat
mondani, csak körbe-körbe forog, s egyhelyben toporog. Aki azonban imádkozza –
évek óta, napi rendszerességgel – az pontosan tudja, bizony nem úgy van az.
Azzal ugyanis, hogy újra és újra ugyanazt mondjuk Istenünk felé fordulva,
mintegy szemléljük az ő arcát: ez pedig a lelki előrahaladás egyik fontos
alapja. Amint Szűz Mária szemlélte Fia arcát, azt tesszük mi is, hosszan időzve
itt, az Úr lábánál.
Ezt
élhetjük át mi is a rózsafüzér imádkozása közben. Ezt éljük meg ezen év október
hónapjában: szemléljük a fogantatott, a született, a megkeresztelkedő, a
szenvedő, s a feltámadt Krisztust, hogy élete példáján mi is utat találjunk a
mennybe, Istenhez, a mi Atyánkhoz.
