A
tegnapi evangéliumban az apostolok arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük.
Ma pedig a – mondhatjuk így – legnagyobb angyalokat, az ún. főangyalokat
ünnepeljük: Szent Mihályt, Szent Gábort és Szent Rafaelt. De miben rejlik az ő
nagyságuk?
Szent
Gábor volt az az angyal, akit Isten Máriához küldött – hogy üzenetet adjon át
neki. Leegyszerűsítve így is mondhatjuk: Szent Gábor futár volt, Isten futára. Szent
Mihály, mint arról a mai szentlecke szólt, megküzdött a bukott angyallal,
Luciferrel. Ő tehát katona volt, Isten katonája. Szent Rafaelt pedig az
ószövetségi időben küldte el Isten, hogy Tóbitnak legyen a segítségére. Tehát ő
is parancsot teljesítette – Isten parancsát. Ezt a három angyalt nevezzük és
tiszteljük a legnagyobbnak az összes angyal közül. De nem azért, mert esetleg
uralkodnának a többi angyal fölött, vagy bármilyen más kiváltságban
részesülnénk a mennyben. Éppen ellenkezőleg: ők azok, akik a legtöbbet
szolgálnak, akik a legtökéletesebben engedelmeskednek Istennek – és ettől
tekintjük őket nagyoknak.
Az
igazi nagyság, az igazi szentség nem a kiváltságokban vagy a kitüntetésekben
rejlik. Sokkal inkább a minél alázatosabb, minél önzetlenebb szolgálatban. Így
szolgáljuk egymást, családunkat, Egyházunkat, s rajtuk keresztül magát az
Istent. Ma ezt tanuljuk meg a szent főangyaloktól.