Évközi idő huszonnegyedik vasárnapja

Ha figyelmesen és érdeklődve hallgatjuk az evangéliumokban Jézus szavait, néha meg is ütközhetünk rajtuk. Talán ma is. Hisz Jézus az ő legfőbb apostolának mondja: Távozz tőlem, sátán! Pedig ő csak jót akart, csak meg akarta menteni, meg akarta kímélni Jézust a szenvedéstől... Hát olyan nagy bűn az? Jót akarni a másiknak?

Péter apostol nem értette, miért kellene Jézusnak „sokat szenvednie”, meghalnia… hisz ő a Messiás, a Fölkent. De nem ez volt a legnagyobb baj, Jézus nem ezért nevezi őt sátánnak. Egyedül azért, mert ahelyett, hogy igyekezett volna ezt, az Isten tervét, akaratát megérteni, elfogadni, inkább – foggal, körömmel – ellenszegült. De még talán akkor sem kellett volna így szólni Péterre: Távozz tőlem, sátán! De nézzünk csak utána, mit is jelent ez a szó. A héber szatan ennyit jelent: ellenfél, ellenszegülő, szembeszegülő. S nem éppen Péter volt az, aki szembeszegült Isten szavával, Isten akaratával? Nem tudta elképzelni, hogy az Isten terve valóban jó, s hogy éppen az lehet a legjobb. Péternek minden bizonnyal más tervei, más elképzelései voltak. Sokkal szebbek, könnyebbek, érthetőbbek… de nem hasznosabbak. Mert (most már látjuk) éppen Jézus szenvedésére, keresztáldozatára és feltámadására volt szükségünk (s Péter apostolnak egyaránt) ahhoz, hogy megváltást nyerjünk. Hogy Péter apostolból Szent Péter apostol lehessen. De ő is csak a feltámadáskor, az egész szenvedési események legvégén érti meg, mi miért történt.

Sok dolog, kijelentés, esemény van a Szentírásban, melyet elsőre talán nem értünk, sőt felháborodunk rajta. De ellenszegülés helyett inkább kérjük a Szentlelket, s alázkodjunk meg a számunkra magsabbrenű, vagy érthetetlen előtt. S akkor majd maga Isten nyitja meg a mi szemünket is, hogy meglássuk: az ő gondolatai, szavai és tervei azok, amelyek minket a jó útra, az örök boldogságba vezetnek.

Hídi vásár - nemzetek találkozója

Mikor egy-egy nevet meghallunk, a legtöbbször azonnal az eszünkbe jut valaki, aki azt a nevet viseli. Ha azt mondom, Gabi, Jancsi, Zoli – biztos átvillan az agyunkon egy-egy személy – családunk, rokonságunk, vagy falunk köréből. Ugyanúgy, ha azt mondom, Juliska, Margit... Néhány esetben talán ugyanarra az emberre gondolunk, de talán még több esetben mind más valakire. Kihez-kihez melyik ember áll közelebb, kivel van szorosabb kapcsolatban. Van egy név azonban, amelynek hallatára, úgy gondolom, mindannyian ugyanarra a személyre gondolunk. Ez a név pedig: Mária, kicsit más hangsúllyal: María. Oly sokat használjuk ezt a nevet imádságainkban, a szentmiséken, hogy elsőnek talán mindannyian a Szűzanyára, Szűz Máriára gondolunk e név hallatán. S ez nagy dolog – fontos jel mindannyiunk számára.

Mert ez a név, Mária, nem véletlenül foglal el kitüntetett helyet szókincsünkben, s minden nép, nemzet, nyelv szókincsében. Ez a név sokkal több, mint egy megnevezés, mint egy megszólítás, mint egy a sok szép név közül. Ez a név szent, szinte szentelménnyé vált a keresztények számára – bárhol is éljenek azok a világon. Hisz oly gyakran, oly sokszor, s oly buzgón szólítgatták keresztények milliói a Szűzanyát ezen a néven, s nem volt soha senki, aki meghallgatásra ne talált volna ebben a szent névben. Annyi egyházatya, vértanú, szűz, és sok más szent is elmélkedett Mária csodatevő hatalmán, hogy szinte lehetetlen a legnagyobb tisztelet nélkül azt kiejteni. Sokan próbálkoztak már e nevet lefordítani, mégis minden nyelvben ugyanúgy hangzik: Mária, María. Próbálták kifejezni összes mondanivalóját és legmélyebb lényegét e névnek, de minden próbálkozás csak egy kis töredékét fejezte ki annak, ami az maga valójában. És mégis, mindenki, aki segítségül hívta, meghallgatásra talált. Ezért tanítja többek között Szent Bernát apát is mindannyiunknak – egy rövid üzenet, melyet ha megfogadunk, bizonyára nem veszünk el:

Veszélyben, szükségben, kétségeidben gondolj Máriára, hívd Máriát.

Nei pericóli, nelle angustíe, nel dúbbio: pénsa a María, chíama María.

V nebezpečenstvách, v úzkostiach a v pochybnostiach mysli na Máriu, vzývaj Máriu.

V nebezpečích, v úzkostech, v pochybnostech na Marii mysli, Marii vzývej.

U opasnosti, u nevolji , u nedoumici, razmišljamo o Mariji, nazovite Mariju.

W niebezpieczeństwach, w uciskach, w wątpliwościach - myśl o Maryi, Maryję przyzywaj. 

En peligro, en la duda , piensa en María, invoca a María .

In danger, in distress, in doubt, think of Mary, call Mary.

Veszélyben, szükségben, kétségeidben gondolj Máriára, hívd Máriát.

Ne távozzék ajkunkról, ne távozzék szívünkből, és hogy közbenjáró imáját elnyerhessük, ne szűnjünk meg Máriát nevét hívni, példáját követni.