„Kerestek engem azért, mert ettetek a
kenyérből és jóllaktatok.”
A nép, ahogy hallhattuk, elment Jézus után,
kereste Jézust, mert hiányzott neki, mert jó volt Jézussal lenni. Persze hogy
jó, hisz jó volt őt hallgatni – szépen beszélt, mert – ahogy a múlt héten
olvastuk – enni adott a népsokaságnak, jóllakatta őket. De mikor végre
megtalálják Jézust, ő mint ha nem örülne, hogy az embereknek szükségük van rá.
Sok ilyen érdekességre lehetünk figyelmesek az evangéliumokban.
Mi is eljöttünk ma ide, az Isten házába, a
templomba. Azért jöttünk, mert – mint a nép az evangéliumban – Jézust keressük,
mert vele akarunk lenni, találkozni, beszélgetni, mert Isten akarjuk kérni.
Talán, hogy meggyógyuljunk betegségünkből, hogy sikeres legyen a vállalkozásunk,
hogy elmúljanak a gondok, megoldódjanak a problémák... És kell is kérnünk effajta
dolgokat, hisz szükségünk van Istenünkre. De ne ezeken legyen a fő hangsúly.
Akkor „mit tegyünk?” – kérdezték ma a tanítványok. Akkor „mit kérjünk?” –
kérdezzük mi. Jézus pedig válaszolt: Higgyetek abban, akit Isten küldött.
Legelőször tehát azért kell imádkoznom, hogy
higgyek abban, akit Isten küldött, hogy legyen elő hitem, hogy valóban higgyek
Istenben, aki soha nem hagy elveszni, ha kérem őt. Hogy hívő legyen férjem,
feleségem, hogy higgyen Istenben gyermekem, testvérem, szomszédom, rokonom…
mert csak a hit által élhetünk örökké. S ha meglesz bennünk a hit, tudni
fogjuk, mit is kell majd kérnünk, s nem lesz hiányunk semmiben. Hisz hogyan is
végződött a mai evangélium? Aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg!
