Az egész
világon ma Jézus Szentséges Szívét ünneplik. S biztos, számunkra is az egyik
legkedvesebb ünnepünk egyike. Sok érzés, s néha még érzelgés is van Jézus
Szíve-énekeinkben.
Így
imádkoztunk a szentmise elején: Istenünk (...) megemlékezünk arról,
hogy mennyi jótéteménnyel mutatta meg Fiad irántunk való szeretetét. Arra
emlékezünk, és azt ünnepeljük tehát, hogy az Isten nem azt adja, ami jár, hanem
jótéteménnyel kegyelmeit, azaz ingyenes ajándékait adja. Az ő végtelen
jóságából.
Szelíd és
alázatos szívű Jézus – imádkozzuk főleg elsőpéntekeken. Jézusom irgalmas Szíve
– hangzik a könyörgés. Miben szelíd? Miben irgalmas? Így tanít a Szentírás
egyik zsoltára: „Az Úr irgalmas és könyörületes, szelíd a haragban és gazdag
az irgalomban. (…) Nem bűneink szerint bánik velünk, és nem vétkeink szerint
fizet vissza. Mert amilyen magas az ég a föld felett, olyan nagy az irgalma az
igaza iránt. Amilyen távol van napkelet napnyugattól, olyan messze veti el
tőlünk bűneinket.”
Ilyen a mi
Istenünk, s ezt ünnepeljük ma. Ő nem egy az egyben visszaadja, ami járna, hanem
a bűnt elengedi, a kegyelmet megadja. Jézus irgalmas Szíve felülír minden
törvényt, minden igazságszolgáltatást, s a szeretetet és megbocsátást veszü
alapul. Az a mai ünnep legszebb és legfontosabb üzenete, hogy mi: Jézus
Szívét dicsérni jöttünk el misére, jöttünk el misére. Azt a Szívet, mely nékünk
új törvény szekrénye. Nem az Ószövetségnek régi szolgasága, hanem a kegy,
bocsánat s irgalom forrása. Szent Szív légy áldva! Ne cskak ezt az éneket, de magát a Jézus Szíve-tiszteletet is tanítsuk
meg gyermekeinknek, unokáinknak, hogy ők se veszítsék el soha a reményt, mely
mindig ott van Istenünknél. Hogy ebben a templomban se maradjon abba soha a
Jézus Szíve-tisztelet. Ha már mi nem is leszünk itt, gyermekeink, unokáink
zengjék tovább szent énekeinket, és dícsérjék Jézus Szent Szívét – mindig tanítva
arra a következő nemzedéket.