2015. június 8., hétfő
Évközi idő tizedik vasárnapja
Ezen a mai vasárnapon egy újabb gyönyörű imádságot
tanít meg nekünk Egyházunk. Így imádkoztunk: „Istenünk, add meg, hogy sugallatodat követve helyesen gondolkodjunk, és
irányításoddal a jót meg is valósítsuk” – azaz Egyházunk bölcsességre
tanít. Hisz mindannyian tudjuk, hogy az a bölcs ember, aki minden helyzetben
felismeri a jót, amit meg kell tenni, és azt is választja, meg is teszi. Aki
tudását fel tudja használni lelke érdekében.
A Szentírás
egyik része, a Bölcsesség könyve azonban nem csak a bölcsekről, de a velük
ellentétben álló „esztelenről” is ír: „Az
igazak lelke Isten kezében van, és a halál kínja nem érheti őket. Az esztelen
szemében úgy látszott, hogy meghaltak... Ők azonban békességben vannak.” S
talán éppen a mi életünk, keresztények élete az, amely sokszor igyekszik
meghalni a világnak. Vasárnapi, sőt hétköznapi pihenés helyett templomba
jövünk, templomba fáradunk, igyekszünk megvetni a világ kínálta bűnt, az
Istenre és az ő házára „pazaroljuk” időnket, energiánkat, anyagi javainkat –
ahelyett, hogy magunkra fordítanánk azt. Ez az világias emberek szemében
valóban olyan, mintha nem is lennénk élők, normálisak. De éppen ez bizonyítja,
hogy mi hozzá, Istenhez tartozunk. És egyben azt is, hogy megvan bennünk
legalább egy kis mértékben Isten bölcsessége – mely igaz, sokaknak balgaság, de
nekünk örök életet ad.
Ezt tanuljuk
meg e mai napon, az elkövetkező héten: Isten sugallatát követve helyesen
gondolkodni, és irányításával a jót megvalósítani.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)