2015. május 23., szombat

Pünkösdvasárnap

Van egy ismert mondás, mely szerint minden jó, ha a vége jó. Ezzel a mai nappal véget ért valami. Egy ötven napos időszak, melyet húsvéti időnek hívunk. Ötven napon keresztül újra és újra visszaemlékeztünk Urunk feltámadására, és megünnepeltük azt. Az öröm időszaka volt ez, vagy legalább is kellett, hogy legyen. A legjobb azonban – mondhatjuk – a végére marad. A Szentlélek kiáradása – pünkösd nagy ünnepe, melyet legfőképp ezzel a szentmisével ülünk meg.
Jézus, amint hallottuk az evangéliumban, megígérte a Szentlelket – mely azóta már el is jött. Sőt, mi ismerjük már a Szentlélek hét ajándékát is, amelyek a mi mindennapjainkat segítik… Hogyan lehet azonban, hogy ha annyit kínálja a Szentlélek az ő természetfeletti, csodálatos ajándékait, mégsem érezzük azokat, mégsem tapasztaljuk, mégsem segítenek. Hisz mégsem vagyunk mindig bölcsek, értelmesek, nem tudunk mindig jól dönteni, nem tudunk mindent felfogni, nem vagyunk elég jámborak, erősek, s nem féljük mindig kellőképpen az Istent. Ez talán azért van, mert valójában nem olyan könnyű a Szentlélek hangját meghallani…
Történt, hogy egy indián a barátjával egy nagyváros központjában sétált. Az utcák tele voltak emberekkel. Az autósok dudáltak, taxik kerekei csikorogtak a sarkon, szirénák búgtak és a város zaja csaknem fülsüketítő volt. Az indián egyszer csak megszólalt: „Tücsökciripelést hallok.” A barátja: „Micsoda? Te megőrültél! Ekkora zajban lehetetlen meghallani egy tücsök ciripelését!” Ekkor az utca túloldalán levő óriási betoncseréphez sétáltak, amiben bokrok zöldelltek... Benéztek bokrok közé, az ágak alá, és bizony az indián talált egy kis tücsköt. A barátja le volt nyűgözve: „Ez elképesztő” – mondta – „Neked emberfeletti hallásod van!” „Dehogyis” – válaszolt az indián. „Az én fülem ugyanolyan, mint a tiéd. Minden azon múlik, mire figyelsz.”  „Ez lehetetlen! – mondja a barátja. Én sosem tudnám meghallani egy tücsök halk ciripelését ilyen zajban.“  „Ez igaz” – felelte az indián. „Minden azon múlik, mi az igazán fontos neked. Nézd csak, megmutatom!” Benyúlt a zsebébe, és kivett egy pénzérmét, aztán leejtette a járdára. És miközben a zsúfolt utca zaja még mindig ott dübörgött a fülükben, észrevették, hogy környékükön minden fej arra fordult, hogy megnézze, nem az ő zsebéből esett-e ki a pénz. „Érted már?” – kérdte az indián. „Minden azon múlik, mi a fontos neked.”
Valahogy így van ez a Szentlélek hangjával is. Szinte állandóan szól, kínálja ajándékait, de sokszor annyira el vagyunk foglalva a világ gondjaival, vagy a saját gondjainkkal, hogy nem vesszük ezt észre. Ezért minden nap szenteljünk időt az imádságra, minden nap álljunk meg ha csak néhány percre is, álljunk meg, csendesedjünk el, s kérjük a Szentlelket, segítsen dönteni, segítsen erősnek, bölcsnek, értelmesnek lenni, jámbor, s Istenfélő módon viselkedni. Ha meghalljuk a Lélek halk sugallatát, fogékonyak leszünk rá, s életünk legzajosabb időszakában is tudni fogjuk, mit kell tennünk..

Jöjj, Szentlélek Istenünk, add a mennyből érzenünk fényességed sugarát.