2015. május 14., csütörtök

Urunk mennybemenetele

Az egyházi év, annak elrendezése és elsősorban annak ünnepei nagyon sokmindenre megtanítanak minket – ha figyelünk rájuk s ha megüljük őket. Ma Jézus mennybemenetelét ünnepeljük.
Főünnep ez a mai, parancsolt ünnep – bár hétköznapra esik. Egy olyan napra, mikor nincs sem állami ünnep, sem munkaszüneti nap. Így ilyenkor még nagyobb kihívás, hitünk próbatétele, hogy eljövünk-e a szentmisére, teszünk-e az ünnep megéléséért. De mivel eljöttünk, Egyházuk a következő imádságot tanítja meg velünk: „Mindenható Istenünk, hadd ujjongjunk szent örömmel és hadd vigadjunk gyermeki hálaadással, mert Krisztusnak mennybemenetele a mi fölemelkedésünk...” Ujjongani szent örömmel és vigadni gyermeki hálaadással – milyen nemes kérés! Hisz mindannyian vágyunk az örömre, a boldogságra. Egyházunk pedig arra utasít, hogy tanuljunk meg „szentül” örülni – azaz örömünket lelni a szent dolgokban. Átgondolni – talán éppen a mai ünnep lényegét, üzenetét –, és megérteni: az, hogy Jézus a mennybe ment egyben a mi mennybe fölvételünket, és egyben az örök boldogságunkat is jelenti. Ő előre ment, hogy megmutassa a mennybe, a végtelen boldogságba vezető utat. Ha ezt megértjük és átéljük, ott lesz a szent örömmel való ujjongás a mi szívünkben is. A másik pedig, amiért imádkoztunk a nap könyörgésében: „és hadd vigadjunk gyermeki hálaadással.” A gyermek nagy érzelmekkel tudja átélni mind az örömet, mind a boldogságot: ha valami fáj neki – azonnal sír. Ha valami jól esik neki – őszintén mosolyog. Ilyen őszinteséget vár tőlünk is Urunk. Őszintén adjunk hálát neki e mai napért, mely valahol a mi örök boldogságunknak kezdetét is már előre vetíti.

Az egyházi év és annak ünnepei nagyon sokmindenre megtanítanak minket – ha figyelünk rájuk s ha megüljük őket. Mi megszenteltük ezt a napot, hogy eljöttünk a szentmisére. Folytassuk e szent ünnepet, Urunk mennybemenetelét: „ujjongjunk szent örömmel és vigadjunk gyermeki hálaadással, mert Krisztusnak mennybemenetele a mi fölemelkedésünk...