Jézus – feltámadása után – azért távozott el
apostolai köréből, hogy a mennyből elküldje nekik – és nekünk – a Szentlelket.
De nem ment el szótlanul, hanem minderre előre felkészítette őket – hogy majd
ha bekövetkezik, felismerjék a történésekben Isten gondviselését.
Sokszor a mi életünkben is vannak olyan
nehézségek, melyek abból adódnak, hogy valaki eltávozik közülünk: vagy idegen
országba, messze földre, vagy a halál utáni örök életbe. Gondoljunk ilyenkor
arra, hogy Jézus minden veszteséget képes pótolni az ő Szentlelkével, hisz ő
maga is így nevezi őt: Vigasztaló. Imádkozzunk – így Pünkösd előtt még
gyakrabban – a Szentlélekhez, kérve vigasztalást nehéz ügyeinkben.
