„Ezeket (viszont) megírták, hogy higgyétek:
Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.”
Ezekkel a szavakkal záródott a mai evangélium. Szent János apostol mindannyiunk
hitét szeretné növelni azzal, hogy leírja Jézus feltámadásának eseményeit.
Sokan olvasták ezeket az írásokat, a Szentírást, de mégsem tudott mindenki
hinni. Vajon hol akkor a hiba?
Célszerű visszamenni kétezer évet, hogy
megértsük a dolgokat. Tudjuk jól, és ma is hallottuk, ki volt és miért volt
„hitetlen Tamás”. Hallotta társaitól a Jézusról szóló örömhíreket,
elbeszéléseket, hogy feltámadt, hogy él, hogy ott járt köztük...de mégsem hitt,
mert ő maga még nem találkozott vele, ő maga még nem látta. Pedig Szent Tamás
nem egy kétezer éves iratot olvasott egy ismeretlen személyről, hanem a legjobb
barátai, az ő legszorosabb társai beszéltek neki az ő feltámadt mesteréről,
Jézusról. Mégis csak akkor tudott hinni, amikor személyesen találkozott a
feltámadt Úrral. De azután már az összes Jézusról szóló tanúságtétel egyre csak
erősítette hitét növelte buzgóságát.
Bizonyára már értjük ebből a tanúságot. A
Szentírás – bár tévedhetetlen hitigazságokat tartalmaz – nem tud egyikünknek
sem hitet adni, nem tud egyikünk helyett sem hinni. Sokkal inkább arra szolgál,
hogy hitünket megerősítse, buzdítson minket, és vezessen a helyes úton.
Mindehhez azonban nélkülözhetetlen az Istennel való személyes találkozás. Minden
szentmisén, minden imában, minden emberben az ilyen Istennel való személyes
találkozást keressük. És Urunk hozzánk is eljön, velünk is megismerteti magát.
Személyesen.