Nem tudom, ünnepelte-e már valaki közülünk a
születésnapját teljesen egyedül. Ha igen, valószínű, nem készakarva. Ugyanis ha
valamit ünneplünk, ha egy fontos napot megülünk, akkor azt lehetőségeink
szerint mindig szeretteink körében tesszük. Gondoljunk csak egy-egy – mint
mondtam születésnapra – egy elsőáldozásra, vagy egy esküvőre. Szeretünk
ünnepelni, s a zsoltáros kimondottan dicsér ezért, mikor így szól: „Boldog
a nép, amely tud ünnepelni“ /Zsolt 88/ Mikor tehát ünneplünk,
vendégeket hívunk. Remélhetőleg nem csak szokásból, vagy mert úgy illik, hanem
azért, mert tényleg szeretnénk egymással megosztani örömünket, osztozni benne,
hogy a mondás szavai valóra váljanak: a megosztott öröm kettős, dupla öröm.
Ma is egy ünnepet ülünk. De nem is akármilyet!
Ez a mai, a húsvét, az Egyház legnagyobb és legfontosabb ünnepe. Krisztus
feltámadott, üljük meg e napot – énekeljük, s folytatjuk: üljük meg e
napot szent örvendezésekkel, minden hívő ember alleluját zengjen.
Krisztusunk erre a mai napra minden hívő embert elhívott. Nem szokásból, vagy
mert úgy illik, hanem őszinte, tiszta vággyal velünk akar ma ünnepelni. Ez
ugyanis nem csak az ő ünnepe, nem csak az ő feltámadásának az örömnapja! Mert ő
– mint arról oly sokszor elmélkedtünk a nagyböjt folyamán – mindent miérettünk
tett, és semmit sem tett önmagáért. Miattunk szenvedett, miattunk halt meg, és
„nekünk” támadt fel, ezért akar velünk ünnepelni! Ez az a nap, melyet az Úr
szerzett nekünk. Nekünk! Nekünk alkotta, hogy örvendezzünk és vigadjunk rajta.
Erre tanít ez a mai liturgia is, hogy emlékezzünk rá – újra mondom –, Isten
mindent miattunk és értünk tett.
Elmúlt a nagyböjt negyven napja, elmondhatjuk,
hogy felértünk a győzelem hegyére. Szent Pál apostol pedig ma is tanít: „Krisztussal
együtt ti is feltámadtatok. Keressétek tehát azt, ami odafönt van.” Úgy
tudunk ma ünnepelni, jól ünnepelni, ha felemeljük szívünket és az égiekre, az
égi dolgokra irányítjuk figyelmünket. Ha szemünk előtt tartjuk a mennyei
Jeruzsálemet, a megdicsőült-, feltámadt szentek seregét a mennyországban, és
egyre jobban vágyódunk oda. Örvendjünk,
mert ez a húsvét a mi feltámadásunkat is jelenti. Krisztus halálunkat halálával
megtörte, és feltámadásával új-, örök életet szerzett nékünk. Ezt ünnepeljük,
együtt ünnepeljünk ma Urunkkal, és az egész világon elterjedt Egyházzal. Ez a
mi ünnepünk, és ez legyen valóban a legnagyobb ünnepünk!
