Szent József ünnepét üljük ma. Egyházunk ezt a
napot főünneppé tette, azaz a legmagasabb ranggal tüntette ki, ugyanis jól
tudja, milyen fontos volt Szent József személye üdvösségünk történetében. Az
Isten olyannyira megbízott benne, hogy az ő gondoskodása alá helyezte egyetlen
Fiát, valamint édesanyját. A Biblia, a Szentírás igen keveset beszél róla, sőt
egyetlen egy szavát sem jegyezte fel. De amit feljegyzett róla, az mindennél
többet mondó: a tettek embere volt, tettei pedig az Isten akaratát követték.
Az ember mindig kíváncsi. Szeret dolgokat
felfedezni – legyenek azok akár régiek, akár újak. S amit a régi dolgokból nem
tud meg, amire nem jön rá, azt megpróbálja pótolni képzeletével. S erre az
egyik legmegfelelőbb kifejezőeszköz a művészet. A középkori-, s a későbbi korok
csodálatos festményei is nagyon gyakran foglalkoztak a Biblia egyes részeivel,
próbálták a saját elképzelésük alapján megfesteni, „megfogalmazni” azokat az
eseményeket, képeket, melyekről a Szentírás csak röviden, egy-egy mondattal
beszél. A számtalan közül meg szeretnék
nektek mutatni egyet, melyet nézve, szemlélve egy igen fontos dologra jöhetünk
rá mai szentünkkel kapcsolatban. Anton Raphael Mengs 18. századi német festő
képéről van szó, a címe pedig: Szent József álma. A művész pedig tudatosan egy
nagyon mélységes gondolatot mutat meg a festményen. Mint ma is hallottuk az
evangéliumban, az Úr, az Isten Szent Józsefhez álmában szólt az ő angyalán
keresztül. Szent József tehát alszik, szemei csukva vannak, de az angyal nem
beszél hozzá, hanem mutat neki: egy irányt. Első pillantásra ezt lehet, hibának
gondolhatnánk, hisz minek mutat az angyal, ha a Szent József szeme csukva van?
De éppen ebben fedezhetjük fel a művészi kifejezésmódot és a teológiai
mélységet. Szent József nem testi szemével, de lelki szemével, szívével látja
az Úr angyalát, szívével figyel az Istenre. Ahogy A kis hercegben írja Exupéry:
„Jól csak a szívével lát az ember. Ami lényeges, az a szemnek láthatatlan.”
Az Isten a lekünkben, fizikailag láthatatlanul szól hozzánk, de akinek a szíve
tiszta és fogékony, az meghallja, „meglátja” ezt a szót, ezt az irányt. Mint
Szent József, aki habozás nélkül az Úr szavára, irányára hagyatkozott, és
szavak helyett tettekkel bizonyította szentségét, Isten iránti bizalmát. Milyen
csodálatosan kifejezi mindezt ez a festmény.
Lelki szemünk mindannyiunknak van. De vajon mi
is ilyen jól látunk vele? Szent József mai ünnepe erre ad példát, és ebben is
segíteni akar nekünk.