Biztosan megesett már velünk is, hogy rosszul
időzítettünk: nem jólkor érkeztünk valahova, nem jókor szóltunk, vagy nem jókor
tettünk fel egy-egy kérdést. És pontosan ugyanez történt a mai evangéliumban.
Jézus magához hívta tizenkét tanítványát, és bizalmasan elmondta nekik: engem
nemsokára halálra ítének, megostoroznak, keresztre feszítenek... S ekkor két
tanítvány az édesanyjukkal arra kérték Jézust, hogy a intézzen nekik protekciót
– mert ők a mennyben a legjobb helyeket akarják... Ha van rossz időzítés, akkor
ez az. Olyan volt ez, mintha ti, betegek-, idősek arról beszélnétek
gyermekeiteknek, hogy fiam, lányom, én nemsokára meghalok... Ő pedig
érzéketlenül azt mondaná: Rendben, de az örökségből ezt meg azt add nekem. De
Jézus nem sértődik meg, nem szidja le őket, hanem „még ezt az emberi
faragatlanságot is arra használja, hogy tanítson” /Adoremus/.
Maga Jézus mutatta meg, hogy a szenvedés, a
kereszt viselése, sőt még a halál elfogadása is lehet áldás. Olyannyira áldás lehet,
hogy ő az egész világot képes volt megváltani vele. Bár sokan a szenvedő embert
semmibe sem nézik, mások egyenesen nyűgnek tartják őket, felesleges tehernek, a
társadalom legalljának – egyes országokban még az ő (álnéven) „kegyes haláluk”,
(igazi nevén) meggyilkolásuk is megengedett. Nem értik a szenvedés titkát,
értelmét – úgy, mint a ma hallott apostolok. Csak a dicsőségre, jólétre
gondolnak. Pedig az embernek, s kiváltképp a keresztény embernek nem lehet más
útja, mint mesterének a keresztútja, a kereszt útja. De mi tudjuk, a szenvedés
nem felesleges, nem értelmetlen, de világot megváltó ereje van – a mi
esetünkben pedig ha nem is a világot válthatjuk meg annak türelmes
elviselésével, de a saját lelkünket mindenképp.
Mi pedig mindannyian – akár betegek, akár
egészségesek vagyunk, legyünk együttérzők a szenvedők iránt, figyeljünk oda
betegségükre, bajaikra, szavaikra. És így lassan mi is megtanuljuk értékelni és
elfogadni életünk nehézségeket. Ez a mai nap, ez a mai szentmise ezt az erényt
erősítse bennünk – és ehhez kérjük Isten szentségeiből fakadó kegyelmét is.
