Miserend és hirdetések - Nagyböjt 2. vasárnapja

Nagyböjt második vasárnapja

A mai olvasmányt Mózes első könyvéből, a Teremtés könyvéből olvastuk. Ábrahám jól ismert próbatételében azonban figyelmesek lehettünk egy különleges dologra. Ábrahám alig mondott valamit, csak ugyanazt a mondatot mondta el kétszer: „Itt vagyok”. Az összes többi része az olvasmánynak az Isten szava volt. Többször olvastuk, hogy az Úr szólt Ábrahámhoz. Maga a Teremtés könyve több mint 340 szer használja ezt a kifejezést: „És szólt az Úr”. E számok alapján talán mindannyian egyetértünk abban, hogy rendkívül fontosnak kell lennie ennek a szókapcsolatnak, ha ily sokszor használja a Szentírás első könyve.

„És szólt az Úr”. Az Úr szólt. Az Úr, az Isten szólt az emberhez, az Isten párbeszédre hívja az embert, az Isten megszólítja az embert. A Bibliának csupán az első könyvében több mint 340x kezdeményez az Isten párbeszédet az emberrel, több mint 340x hívja őt magához, több mint 340x kínálja fel saját magát az embernek, mert tudja, csak vele, csak az Istennel lehet boldog… teljesen boldog. Gyönyörűen fogalmazta meg legnagyobb nyugati egyházatyánk Szent Ágoston az ő vallomásaiban, s annak mindjárt a legelején a mára már jól ismert szavakat: „Nyugtalan az én szívem, míg meg nem nyugszik benned, Istenem”. S megfigyelhetjük, megfigyelhettük, hogy a mai első olvasmányban is szinte csak az Isten beszélt. Ő volt az, aki kezdeményezett. Ábrahám csak röviden válaszolt Istennek.

Látjuk, kedves testvéreim, hogy az Isten az, aki kezdeményez, aki akar velünk valamit. Nem mi vagyunk azok, még ha talán úgy is tűnhet sokszor, hogy mi szólítjuk meg az Istent… de higgyük el, ő már jóval előttünk megszólított és meghívott minket a vele való beszélgetésbe. Akarva-akaratlanul is Jézus szavai csengenek most fülemben: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket.” Tehát ő már megelőzött minket.

Már eltelt több mint 10 nap az idei nagyböjtből. De remélem, mindannyian elmondhatjuk, hogy nem csak nyom nélkül elmúlt, hanem tartalmasan eltelt. Ez alatt a 10 nap alatt minden egyes nap, minden egyes szentmisén, minden egyes olvasmányban, szentleckében, evangéliumban szólt hozzánk az Úr, szólítgatott minket, kapcsolatba akart lépni velünk. S mi saját magunk tudjuk, mennyiszer és mennyire léptünk, válaszoltunk hívására.

De az életünket előrefelé éljük, és visszafelé értékeljük. Ami annyit jelent, hogy még semmi sincs elveszve, ha most elkezdünk valamit. Ha most meghalljuk, hogy szól az Úr, és lépünk, válaszolunk. Ma kell elkezdenünk a megtérést, ma kell elkezdenünk többet és jobban beszélgetni az Istennel, tehát imádkozni, ma kell a jó és a rossz közül a jót választanunk, ma kell elindulnunk az Istenhez vezető úton. Mert most, ma van itt az alkalmas idő, most, ma van itt az üdvösség napja.

Ma is, ebben a szentmisében is szól az Úr, az Isten. Mi a teendőnk? Hallottuk az evangéliumban – magától az Atyaistentől: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok”. Az isteni tanítás minden egyes szavát pedig megvalósítani otthon, a munkahelyen, sőt, már útban innen hazafelé.