Ma újra elkezdünk egy nagyböjti időszakot. Van,
aki életében még csak a tizediket, van, aki a negyvenediket, más a hatvanadikat
vagy nyolcvanadikat. De milyenek voltak az előző böjtjeink? Emlékszünk például
a tavalyira? Vajon hoztak-e valami gyümölcsöt? Sikerült-e lelkiekben
megújulnunk, gyarapodnunk?
Mindezek a kérdések vetődtek fel bennem, mikor
tudatosítottam, hogy újra itt a hamvazószerda, a böjt, s hogy már hanyadszor
szólít fel Egyházunk: Térjetek meg, s higgyetek az evangéliumban.
De kell, hogy minden évben, újra és újra
mindannyian magunkba szálljunk, s böjtölve ráéhezzünk az istenes dolgokra. A
böjtnek ugyanis éppen az a célja, hogy ne csak a földi javakra, élvezetekre,
kívánságokra éhezzünk, hanem túllépjünk ezeken, s többre vágyódjunk - örök
javakra, melyek nem csak ideig-óráig csillapítják vágyaink szomját, de egy
örökkévalóságon át.
Előírt, fontos és szigorú böjt ma és a
nagyböjti péntekeken a húsételtől való tartózkodás. De ez korántsem minden.
Sokkal több lehetőségünk van arra, hogy e nagyböjti időszakot gyümölcsözővé,
lelkünknek hasznossá tegyük. Az fiataloknak felettébb hasznos lehet az élvezeti
cikkek, pl. a számítógép böjtje... Az idősebbeknek talán a szavak, vagy a
televízió böjtje... A gyermekeknek a játék, vagy a viccelődés böjtje... Mert ha
valami megszokottat szándékosan kihagyunk, akkor mindjárt érezni fogjuk annak
hiányát. S ezt az időbeli és kívánságbeli hiányt kell kitöltenünk valami
olyannal, ami Istenre irányítja figyelmünket... Lelki olvasmány, rózsafüzér,
keresztút, betegek-, rég nem látott szeretteink-, vagy ellenségeink
meglátogatása, lelkiismeretvizsgálat, hittan tanulás, elgondolkodás életutunk
helyességén...
Ha még nem tettünk, tegyünk most valamilyen elhatározást,
hogy az idei böjt Istennek tetsző, számunkra pedig gyümölcsöző-, emlékezetes
legyen.
