A Szent Családba tartozni /Mk 3,31-35/

„Ki az én anyám, és kik az én rokonaim?” Jézus nem megtagadja édesanyját, vagy elutasítja családtagjait, hanem a vérségi köteléknél fontosabbnak tartja a lelki kapcsolatot. Sőt felemeli, megszenteli ezeket a kapcsolatokat.

És milyen jó, hogy mi is azzal, hogy Isten akaratát tesszük, magának Jézusnak, Isten Fiának válunk legközelebbi családtagjává. Szó szerint minket is felemel, befogad a Szent Családba. Ilyen lelkülettel keressük mindig Istenünk akaratát.

Miserend és hirdetések - Évközi 3. vasárnap

Évközi idő harmadik vasárnapja

„Azt mondom, testvérek: Az idő rövid! Ezért, akinek van felesége, éljen úgy, mintha nem volna, aki sír, mintha nem sírna, aki örül, mintha nem örülne, aki vásárol, mintha meg sem tartaná, s aki felhasználja a világ dolgait, mintha nem élne velük, mert ez a világ elmúlik.” Szent Pál apostolnak ebből a két mondatból állt a mai szentlecke. Két mondat, amely világosan összefoglalja a keresztény ember – mondhatjuk így – világnézetét.

Ugyanis kétségtelen, hogy ezek a szavak hozzánk, mindannyiunkhoz szólnak, hisz biztos, hogy már sírtunk, vagy örültünk, vagy vásároltunk. De Szent Pál – kinek megtérését éppen ma ünnepelnénk, ha nem vasárnapra esne – valami olyat mond, hogy úgy éljünk, mintha ezek a dolgaink, érzéseink nem is lennének. Ha van feleséged, vagy férjed, élj úgy, mint ha nem volna, ha örülsz, mintha nem örülnél stb... Mit jelentenek ezek?

 Egyházunk egyik gyönyörű imája, könyörgése lehet a kulcs ehhez, mikor így fogalmaz: „Add Urunk, hogy úgy használjuk a mulandó javakat, hogy szívünk már most a maradandókhoz ragaszkodjék.” A múlandó javakat felhasználni eszközként, és nem célként. Erre tanít a mai szentlecke! „Add Urunk, hogy úgy használjuk a mulandó javakat, hogy szívünk már most a maradandókhoz ragaszkodjék.” Minden e világi dolog ugyanis csak eszköz. Nem cél. Eszköz ahhoz, hogy általa, azt jól felhasználva a mennybe jussunk. Mindent arra kell felhasználnunk, hogy általa közelebb kerüljünk az Istenhez, az örökkévalósághoz. Akinek van felesége, az feleségén keresztül, és őáltala pedig felesége könnyebben juthasson a mennybe. Ha van feleséged, vagy férjed, élj úgy, mint ha nem volna, mintha nem az volna a a legfontosabb. Többre vágyj, hisz vágyaidat teljesen csak az Isten elégíti ki, s hozzá kell eljutnod a férjeddel, a feleségeddel! Egymást segítve.

Mert „az idő rövid”. Az itt eltöltött évek időtartama legjobb esetben is mindössze 90 - 100 esetleg 110 év. És mi ez az örökkévalósághoz képest? Ahogyan Szent Pál mondja, valóban rövid. És mégis ettől a pár évtől függ az örökké valónk. Ez pedig óriási nagy lehetőség, hogy pár évnyi földi élettel kiharcolhatjuk az örök életet, örök boldogságot. Óriási lehetőség, de egyben óriási felelősség. Sokat bízott ránk az Úr: sokat nyerhetünk, de egyben sokért felelünk. „Azt mondom, testvérek: Az idő rövid! Ezért, akinek van felesége, éljen úgy, mintha nem volna, aki sír, mintha nem sírna, aki örül, mintha nem örülne, aki vásárol, mintha meg sem tartaná, s aki felhasználja a világ dolgait, mintha nem élne velük, mert ez a világ elmúlik.”

Naponta /Mk 3,7-12/

Jézus köré, mint hallottuk, óriási tömeg gyűlt össze: Galileából, Júdeából, Idumeából, a Jordánon túlról, Tirusz és Szidon vidékéről. A legtöbben azért keresték fel őt, mert csodát akartak látni tőle. Ő pedig tett is csodát, nem is keveset: meggyógyította a betegeket, kiűzte az ördögöket... De később mégis szinte teljesen magára maradt.

Hathatósan mutatják ezek a történések, hogy nem elég azért és akkor menni az Istenhez, mert csodát akarunk látni, vagy csodát várunk tőle. Az egyszerű hétköznapokon is fel kell őt keresni: mindössze azért, hogy beszélgessünk, találkozzunk vele, hogy közelebb kerüljünk hozzá – pontosan úgy, mint ma tettük, mikor eljöttünk a mai szentmisére. S ha meghozzuk naponta ezt a kis áldozatot, akkor az ő segítségével ki tudunk tartani a megpróbáltatás idején is.

Öröm vagy félelem? /Zsid 6,10-20/

„Isten nem igazságtalan” – hallottuk a mai szentleckében. „Nem feledkezik meg a jócselekedetekről és a szeretetről...” Milyen jó, hogy a mindenható Isten igazságos, mert minden jóért, amit teszünk, bőségesen megjutalmaz. De az igazságosságnak ott van a másik oldala is: nem csak megjutalmazza a jókat, de megbünteti a bűnösöket.

Ha Isten igazságosságával nézzük életünket, napjainkat, vagy csak a mai napunkat: vajon bennünk örömet, boldogságot, vagy inkább aggodalmat, félelmet vált ki a tény: Isten igazságos.

Éljünk úgy, hogy Isten igazságosságának beteljesülése legyen egyik legnagyobb reményünk.

"Ostoba európaiak..." /Mk 2,18-22/

Néhány igaz emberrel találkozhattunk a mai evangéliumban, akik miután valamit nem értettek Jézus-, és az ő apostolai viselkedésén, odamentek Jézushoz, és megkérdezték: „miért van ez így?” Jézus pedig megmagyarázta nekik.

Nincs egyetlen ember sem a földön, aki mindent értene az Isten dolgaiból. Nem mindegy azonban, hogy ilyen helyzetben zúgolódunk, és fellázadunk a számunkra érthetetlenen, vagy éppen válaszért ahhoz fordulunk, aki nem csak bölcs, de ő maga a Bölcsesség.

A mai hittanórán olvastunk egy igen sokatmondó gondolatot a hittankönyvünkben, mely szerint az araboknak van egy mondásuk: „Ezek az ostoba európaiak azt hiszik, hogy Istenről mindent érteniük kell.” Istenről nem kell, és nem is lehet tudni mindent. De lehet teljesen bízni benne, s akkor megértjük: mindent, amit tudnunk szükséges, ő elmond nekünk.