Kedves Hívek, drága Testvéreim,
szeretettel köszöntelek benneteket!
Ma az egész keresztény világ és még sok-sok
jóakaratú ember örömmel ünnepli Jézus Krisztus születésének napját, a Karácsonyt.
Lélekben egyesüljünk azokkal a Testvéreinkkel, akik örvendezve és újongva
idézik föl a betlehemi pusztában elhangzott angyali üzenetet:
„Ma született Dávid városában a ti
Megváltótok, az Úr Krisztus.“
Igen, a mai napon ünnepeljük Jézus
születését, hitünk egyik legörömteljesebb titkát. A valóságos Isten,
a Szentháromság második Személye, emberi testet öltött Szűz Mária
méhében és istenemberként megszületett Betlehem városában.
Isten jött el közénk Jézus személyében, hogy emberi nyelven
szóljon hozzánk és beszéljen Istenről. Jézus beszélt Isten országáról és
elmondta nekünk, hogy a mindenható Isten, a világmindenség ura,
szeret bennünket és azt akarja hogy mi, az emberek, boldogok legyünk. Igaz,
hogy ezt az örömhírt úgy is közölhette volna velünk az Isten, hogy
más valakit küld el közénk, például valamelyik angyalát, azonban Ő annyira
szeret bennünket, hogy egyetlen Fiát küldte hozzánk ezzel a hírrel.
Továbbá: Jézus nem csak azért jött közénk,
hogy elmondja mindezeket az Istenről, hanem azért is, hogy közöttünk emberként
éljen és ezáltal megtanítson bennünket is úgy élni, hogy Isten Országának
mennyei dicsőségét mi is elnyerhessük.
Tehát Jézus nem csupán új tanítást adott
nekünk az Istenről, hanem saját életpéldájával mutatta meg, hogyan kell Istent
és felebarátot szeretni. Ennek legszebb bizonyítékát akkor adta,
amikor az Atyja iránti engedelmességből meghalt értünk, emberekért, hogy
halálával kiszabadítson minket a bűn rabságából és az örök halálból.
Egy afrikai legenda szerint, élt egyszer egy
fiú, akit Jonatánnak hívtak. Ez a fiú szerette volna
tudni, hogy milyen nyelven beszél az Isten. Először a szüleit
kérdezte meg, de amikor ők nem tudták megmondani, a törzs véneitől
a bölcsektől próbálta megtudakolni. De ők sem tudták a választ. Ez
azonban nem kedvetlenítette el Jonatánt, hanem méginkább növelte
kíváncsiságát és elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, ő a végére jár
a dolognak.
Teltek, múltak az évek, a kisfiú Jonatán
fiatal emberré cseperedett. Ekkor elköszönt otthonról és elindult
a nagyvilágba, hogy végre választ kapjon a kérdésre: milyen nyelven
beszél az Isten. Bejárt sok országot, sok okos és bölcs embert megkérdezett,
de senki sem tudott választ adni kérdésére.
Végül, ahogy a legenda mondja,
vándorlásai során egy palasztín falucskába, vagy inkább egy kisebb városkába
érkezett, amelyet Betlehemnek hívtak. Fáradt is volt, meg éhes is,
próbált szállást keresni és valami élelmiszert szerezni, de sehol sem talált
kiadó szobát, minden ház, szálláshely vendégekkel volt tele.
Elkedvetlenedett, elhatározta, hogy ezt az éjszakát még itt tölti Betlehemben,
aztán reggel útra kel és visszatér szülőfalujába, már nem érdekli, hogy
milyen nyelven beszél az Isten...Mivel a városkában nem talált
szálláshelyet, a környéken próbált valamilyen helyet találni, ahol
éjszakára meghúzhatja magát Már késő éjszaka volt, amikor az egyik
elhagyatott barlang-istálóból fényt látott kiszűrődni, amikor közelebb
érkezett a helyhez, egy fiatal házaspárt talált most született
kisgyermekével. Amint a fiatal édesanya észrevette az istálóba
bekukucskáló férfiút, rámosolygott és kedvesen hívta: „Gyere be bátran,
Jonatán, már vártunk téged.“
Jonatán
az álmélkodástól nem tudott megszólalni. Magában ezt gondolta: Honnan
tudják a nevemet? Csodálkozása pedig nőttön-nőtt, mert
a fiatal édesanya, - akit Máriának hívtak,- így
folytatta:“Tudjuk, hogy milyen régóta, kisfiú korod óta, szeretnéd tudni,
hogy milyen nyelven beszél az Isten. Most végre megtudhatod, de nem csak te, hanem
az egész világ! Lépj közelebb, ne félj, és lásd: az Isten a
szeretet nyelvén beszél. Mert Isten úgy szereti a világot,
hogy egyszülött Fiát küldte hozzánk, az emberekhez. Ennél nagyobbat, többet nem
adhatott“.
Jonatán fülében édes muzsikaként hangzottak a szavak, értelmével felfogta,
szívével befogadta ezen igéket, könny szökött a szemébe, letérdelt
a kisded előtt és így köszönte meg, hogy végre tudja a választ
kérdésére, De leginkább annak örült, hogy az Isten végtelen szeretetéről
szerzett tudomást. Itt, a jászol előtt döbben rá, hogy az Isten azon
a nyelven beszél, amelyet mindenki megért, függetlenül bőre színétől,
nyelve másságától, nemzeti hovatartozásától...Mert Isten a szeretet
nyelvén beszél! A legenda azzal ér véget, hogy Jonatán még egy kis ideig
ott maradt a fiatal párral, segített nekik, sokat beszélgettek, és mindig
megértették egymást, mert a szeretet nyelvén beszéltek. Amikor nem sokkal
később elköszönt a fiatal családtól, megfogadta, hogy ezentúl csakis
a szeretet nyelvén fog beszélni mindenkivel: vagyis jót tesz, segít
másoknak, testvérként viselkedik másokkal. És láss csodát: azt tapasztalta,
hogy mindenki érti őt, mosolyogva, szeretettel viszonozzák
szeretetét...
Kedves Testvéreim, eddig szól az afrikai
legenda. Nem csupán szép, kellemesen hallgatható történet akar lenni,
hanem szeretne bennünket is megtanítani arra az igazságra, amit Jonatán
megtanult és befogadott a szívébe, mert minden embernek
egyszer ezen a nyelven kell beszélnie, hogy üdvözülhessen.
„Ízleljétek és lássátok, mily jóságos az Úr,
boldog ember az, ki hozzá menekül“– üzeni nekünk is a zsoltáros, - és
megtapasztaljuk azt az örömet, amit a legendabeli Jonatán is átélt. Bölcs
ember módjára mi is tegyünk fel nagy, életbevágó kérdéseket, és keressük
rájuk a válaszokat, akkor is, ha azok keresése és meglelése áldozatokat
követelnek tőlünk. De megéri, mert kérdéseinkre maga Jézus adja meg
a választ, és közben megtanít bennünket is s szeretet nyelvén
beszélni. Ő Isten és nagyon jól tudja, hogy ennek eredményeként életünkben
csodák történnek és mi magunk is boldogok leszünk.
A megtestesült Isten ma különleges módon
hív bennünket a szeretet nyelvén beszélni. Ő egyszerű, szerény életvitelű
családban született, de szeretben gazdag szívű emberek vették körül,
akiktől nagyon könnyen megtanulta a szeretet nyelvét. Mi hogy megtanuljuk
a jóság és szeretet új nyelvét, először felejtsük el
a bűn, a harag, a gyűlölet régi, ócska nyelvezetét.
Most
pedig tegye fel magának mindegyikünk a következő kérdéseket: Én
milyen nyelven beszélek? Még mindig a harag, a gyűlölet,
a szeretetlenség nyelvén, vagy már a szeretet új nyelvét próbálgatom?
Milyen a hangulat körülöttem? Családomban, munkahelyemen, az iskolában,
vagy az utcán?
Ezekben a napokban többet vagyunk otthon
és együtt szeretteinkkel. Iparkodjunk egymás irán figyelmesek,
szeretet-teljesek lenni. Ne érezzünk egymás iránt haragot, bocsássunk meg
egymásnak, távolítsunk el szívünkből minden gyűlöletet és rosszaságot. Már
most, itt a templomban, legalább lélekben nyújtsunk egymásnak kezet
és otthon majd valóságban is. És ekkor és csak ekkor tárjuk ki szívünket
Jézusnak, hogy megszülethessen bennünk. Ezután már észre veszük,
hogy ki szükségeli segítségünket, várja szeretetünket. És a világban új
nyelven, Isten atyánk nyelvén, a szeretet nyelvén fogunk
beszélni, mi emberek, Istennek gyermekei.
Drága Testvéreim, az első karácsonykor és
azóta minden karácsonykor az Isten szól hozzánk egyszülött fiában,
a megtestesült szeretetben. Ha szeretnénk örömteljes Karácsonyt, meg kell
értenünk a karácsony üzenetét, ami nem más mint Isten szeretetének
kiáradása. Hisszük és tudjuk, hogy ugyanaz a Jézus, aki kétezer évvel
ezelőtt megszületett Betlehemben, ebben az órában megszületik oltárunkon is
a szentmisében. Jászolként kínáljuk fel szívünket, boruljunk le előtte és
istenként imádjuk őt, és kérjük, hogy az ő nyelvén, a szeretet nyelvén
szóljunk mindig. Ekkor az ő akarata is megvalósul: Isten szeretetének
karácsonyi csodája születik meg bennünk és általunk a világban
.
Tiszta szívemből kívánok és imádságos
szeretettel kérek a Kis Jézustól ilyen: gyönyörűséges,
kegyelemteljes és áldott Karácsonyt!
Mons. Marián
Chovanec, besztercebányai püspök
(Ezen pásztorlevelet 2014.december 25-én
minden szentmisében a homília helyett kell felolvasni)
