Mindenszentek mai ünnepét általában szomorú
hangulatban töltjük el. Valahogyan a küszöbön álló Halottak-, elhunyt
szeretteink emléknapja feketébe öltözteti – már ma – nem csak testünket, hanem
lelkünk hangulatát is. Pedig valójában véve ez a mai nap az év egyik legnagyobb
ünnepe kellene hogy legyen. Halottakra emlékezünk, de olyan halottakra, akik
most földi életük legszebb időszakánál is százszorta teljesebb, boldogabb
életet élnek. Azokat ünnepeljük, akik földi életük után már a mennyei-, soha
véget nem érő-, teljes boldogság életét élik.
De kik is a szentek? Sajnos a mai korban ez
inkább egyfajta gúnynév, csúfnév. Talán már mi is hallottuk, vagy már nekünk is
mondták: mit szenteskedsz? Hagyd ezt a szent szöveget? Pedig a
„szenteskedés” – a szent élet, és a „szent szöveg” kell hogy jelemezzen
mindannyiunkat! „Szentek legyetek” – int, figyelmeztet, buzdít minket a
Szentírás szava ma is. Soha nem szabad félnünk hitünket megvallani sem a
családban, sem az utcán, sem a munkahelyen. Most pedig egy végtelen számú szent
sereg áll előttünk – Mindenszentek ünnepén. Fiatalok és idősek, gyerekek és
felnőttek, gazdagok és szegények, férfiak, nők, a földi életben szerencsések és
szerencsétlenek... ők megmutatják, hogy minden korban, minden helyzetben lehet
szentül élni. Lehetett szentül élni Jézus tanítványaként, vagy érte életet
feláldozó vértanúként. A „sötét középkorban”, vagy a felvilágosodás tévtanai
között. A világháborúk idején, a totalista rendszer korlátai között, s lehet ma
is, a szupermodern kor végtelennek tűnő kínálata és lehetőségei között. Nincs kor,
nincs körülmény, melyben ne születtek volna szentek. Nem csodabogarak, de
egyszerű, életüket becsületesen, „istenesen” élő emberek – ők a szentek.
Ilyenek legyünk mi is mindannyian!
