2014. szeptember 6., szombat

Évközi idő huszonharmadik vasárnapja

A mai világ egyik nagy kísértése, hogy elhitesse velünk: elegek vagyunk csak önmagunknak, hogy a másik emberre csak annyiban van szükségünk, amennyiben a mi érdekeinket szolgálja. Ha szükségünk van rá, akkor jó, ha van. De amint elértük, amit szeretnénk, már nincs is rá szükségünk. Korunk be akar zárni minket saját magányunkba, hisz hány reklám ezt híreszteli: „Törődj magaddal”, „Ez jár neked”, „Rólad szól”, „Mert megérdemled” stb… Ezt korunk hirdeti, de nem Jézus. Ő valami mást hirdet. Az evangélium szavai igaz, hogy kétezer éve hangzottak el, de mi tudjuk, azok örök érvényűek. Ma pedig arról tanítanak, hogy igenis felelősek vagyunk egymásért.
Már az olvasmányban hallhattuk, amint Isten így szólt a prófétához: „Őrnek állítottalak Izrael háza mellé, hogy halld számból szavaimat, és közvetítsd üzeneteimet”. Őrnek állítottalak – mondja Isten Ezekielnek. Ezzel mintegy válaszol a testvérgyilkos Káin kérdésére, aki miután megölte testvérét, így válaszol az Úrnak: „Talán bizony őrzője vagyok én a testvéremnek?” Igen, őrzői vagyunk egymásnak, felelőséggel tartozunk egymásért. Nem mondhatjuk: ez az ő dolga, semmi közünk hozzá. „Halld számból szavaimat, és közvetítsd üzeneteimet” – int az Isten.
Az evangéliumban pedig azt is feltárta előttünk, megtanította nekünk végtelenül bölcs Istenünk, hogyan kell mindezt megtennünk. „Ha testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt... Ha nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két társat... Ha rájuk sem hallgat, mondd meg a hívek közösségének...” Nem véletlenül mond Jézus pontos sorrendet. Mert tudja, hajlamosak vagyunk mindezt megfordítani. Hisz mit teszünk, ha valakinek észrevesszük valamely bűnét, hibáját, vagy rossz tulajdonságát? Odamegyünk hozzá, s először személyesen, szeretettel elbeszélgetünk vele? Nem inkább azonnal a harmadik lépést választjuk, s elmondjuk mindenkinek? Hányszor vétkezünk fölösleges, megalapozatlan, hiteltelen beszéddel ahelyett, hogy előbb az érintettel megbeszélnénk, tisztáznánk a dolgokat? Jézus éppen azért tanít, hogy mindezt megtanuljuk, s mindig helyes sorrendet állítsunk fel.

Felelősséggel tartozunk egymásért, hogy egymást intsük és segítsük a jóra. Szent Edit Stein röviden, de velősen fogalmazta meg: „Azok felelősek, akik hallgatnak”. Tiszta jószándékkal, és a legnagyobb szeretettel tegyük meg mindazt, amit Urunk tanít. Higgyük el, ő rajtunk keresztül is nagy dolgokat vihet véghez.