A mai világ egyik nagy
kísértése, hogy elhitesse velünk: elegek vagyunk csak önmagunknak, hogy a másik
emberre csak annyiban van szükségünk, amennyiben a mi érdekeinket szolgálja. Ha
szükségünk van rá, akkor jó, ha van. De amint elértük, amit szeretnénk, már nincs
is rá szükségünk. Korunk be akar zárni minket saját magányunkba, hisz hány
reklám ezt híreszteli: „Törődj magaddal”, „Ez jár neked”, „Rólad szól”, „Mert
megérdemled” stb… Ezt korunk hirdeti, de nem Jézus. Ő valami mást hirdet. Az
evangélium szavai igaz, hogy kétezer éve hangzottak el, de mi tudjuk, azok örök
érvényűek. Ma pedig arról tanítanak, hogy igenis felelősek vagyunk egymásért.
Már az olvasmányban
hallhattuk, amint Isten így szólt a prófétához: „Őrnek állítottalak Izrael háza mellé, hogy halld számból szavaimat, és
közvetítsd üzeneteimet”. Őrnek állítottalak – mondja Isten Ezekielnek.
Ezzel mintegy válaszol a testvérgyilkos Káin kérdésére, aki miután megölte
testvérét, így válaszol az Úrnak: „Talán
bizony őrzője vagyok én a testvéremnek?” Igen, őrzői vagyunk egymásnak,
felelőséggel tartozunk egymásért. Nem mondhatjuk: ez az ő dolga, semmi közünk
hozzá. „Halld számból szavaimat, és
közvetítsd üzeneteimet” – int az Isten.
Az evangéliumban pedig
azt is feltárta előttünk, megtanította nekünk végtelenül bölcs Istenünk, hogyan
kell mindezt megtennünk. „Ha testvéred
vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt... Ha nem hallgat rád,
vigyél magaddal egy vagy két társat... Ha rájuk sem hallgat, mondd meg a hívek
közösségének...” Nem véletlenül mond Jézus pontos sorrendet. Mert tudja,
hajlamosak vagyunk mindezt megfordítani. Hisz mit teszünk, ha valakinek
észrevesszük valamely bűnét, hibáját, vagy rossz tulajdonságát? Odamegyünk
hozzá, s először személyesen, szeretettel elbeszélgetünk vele? Nem inkább
azonnal a harmadik lépést választjuk, s elmondjuk mindenkinek? Hányszor
vétkezünk fölösleges, megalapozatlan, hiteltelen beszéddel ahelyett, hogy előbb
az érintettel megbeszélnénk, tisztáznánk a dolgokat? Jézus éppen azért tanít,
hogy mindezt megtanuljuk, s mindig helyes sorrendet állítsunk fel.
Felelősséggel tartozunk
egymásért, hogy egymást intsük és segítsük a jóra. Szent Edit Stein röviden, de
velősen fogalmazta meg: „Azok felelősek,
akik hallgatnak”. Tiszta jószándékkal, és a legnagyobb szeretettel tegyük
meg mindazt, amit Urunk tanít. Higgyük el, ő rajtunk keresztül is nagy dolgokat
vihet véghez.