Anyák napján az
édesanyánkat köszöntjük. Ki az édesanya? A legtalálóbban talán Mécs László
írja: az édesanya olyan, mint Szent Kristóf – Christophoros, azaz
Krisztus-hordozó. Gyermekét hordozza méhében, s bár teher, mégis a legnagyobb
szeretettel, örömmel teszi.
Szóljon ma minden
édesanyának Mécs László Szent Kristóf
legendája című verse:
„A hősi élet kezdete:
- mondotta egy vén remete
egy szép,
nagyálmú óriásnak –
keresd, ki
senkitől se fél,
annak
szolgálj és senki másnak!”
Ment-mendegélt
nagy-szertelen,
és szolgálta
a szerelem,
mámor, pénz,
háborús dicsőség
bálványait –
s úgy látta: mind
zsarnok,
fél, sárba húzza hősét.
A remetéhez
ment megint:
az szólt,
látván arcán a kínt:
„A Szeretet
a legnagyobb úr,
mert ő az
Isten. Hős leszel,
ha őt
szolgálod már ezentúl.”
Ment-mendegélt.
Folyóhoz ért.
Kunyhót
épített, bár a Célt
nem tudta
még. Egy nyári reggel
a víz áradt,
s az óriás
találkozott a
Szeretettel.
A szennyes
megvadult vizen
nem juthatott
át senkisem,
mert rossz
pallóját elsodorta.
A népet most
az óriás
a vállán
vitte-hozta sorba.
S egy éjjel
hallja, kis gyerek
szólítja túlról,
pityereg,
sír, mint
kinek nincs anyja-apja.
Az óriás
hozzárohan,
s mint
könnyű pelyhet vállra kapja.
S amint
gázol, zeng, zúg a hab,
a gyermek
egyre súlyosabb:
kínnal lábolja
át az örvényt,
s midőn a
sárkunyhóhoz ér,
meglátja,
hogy nagy csoda történt.
Jézuska volt
a kisgyerek,
várt rá egy
angyalsereg,
hárfázott s
így dalolt a kórus:
„Hős lett a
Krisztus-hordozó
pogány,
deákul: Kristophorus.”
Ki Istent
sejt a kisgyerek
lelkében,
annak (bár teher)
öröm hordozni
anyaméhben,
vállán, át
gondok árvízén,
s legendahős
már életében.
Isten éltessen titeket, mind kedves ÉDESANYÁK!
