Jól ismerjük az imént
hallott evangéliumi részt, melyben az emmauszi tanítványokkal találkozik Jézus.
Felettéb érdekes azonban a történetben, hogy Jézus nem fedi fel azonnal
kilétét, sőt: hagyja, hogy a tanítványok elbeszéljék mindazt, ami történt, s
ahogyan ők emlékeznek vissza a történésekre. És csak miután mindezt elmondják,
ő megmagyarázza nekik, hogyan teljesültek be az isteni ígéretek.
Milyen tökéletes,
figyelmes és leleményes ez az isteni nevelés: hagyja, hogy mi elmondjuk, amit
gondolunk, s ő abból indul, azt magyarázza, s azon keresztül mutatja meg
nekünk: igen, így történt, s az Istennek éppen ez volt a szándéka. Majd
felnyitja szemünket, hogy meglássuk az Isteni Gondviselés erejét.
Naponta mondjuk el mi is
Istennek a velünk történteket, hogy ő – megmagyarázva azokat – a mi szemünket
is felnyissa egy teljesebb, s fönségesebb látásmódra.
