„Az utolsó vacsorán Jézus megrendült lelkében...” – halljuk az
evangélium bevezető szavait. Megrendült, ugyanis tudta, az egyik apostol
nemsokára elárulja őt. Tudta, hogy a többi apostol egy kivételével mind magára
hagyja őt. Tudta, hogy már csak egy kis idő, s az emberek halálra ítéleik és ki
is végzik. Mégis szeretetének jeleként megalapította az Oltáriszentséget, mely
kifogyhatatlan tápláléka lesz annak az embernek, amely őt halálra elárulja,
elítéli és kivégzi.
E nagyhét napjaiban
megtapasztalhatjuk, hogy milyen az Isten. Látja előre a mi bűneinket is, de
mégsem vonja meg tőlünk kegyelmét, ajándékait: saját magát adja nekünk az
Oltáriszentségben. Gondoljunk erre az ő végtelen jóságára, s ez is segítsen
nekünk tartózkodni a bűntől. Így talán mi is hűségesbbek leszünk hozzá.
