A legtöbb keresztény,
katolikus ember ismeri vallásunk törvényeit: a tízparancsolatot, s az Egyház öt
parancsolatát. Mégsem mondhatjuk el ugyanezt a parancsok betartásáról. Ismerjük
a törvényt, de valami oknál fogva nem tartjuk azt be. És nem csak az ember
rosszra való hajlamáról, s a kísértésekben való gyengeségről van itt szó.
Sokszor olyan könnyen adunk magunknak felmentéseket vagy találunk olyan okot,
ami miatt valamit mi nem tartunk bűnnek. Amiről azt mondjuk: hát általában az
biztos bűn, de nálam kivételt alkot.
Talán éppen
az effajta önfelmentegetéstől akar minket megóvni Jézus a mai evangélium
szavaival. Azt mondja: a törvényből egy vesszőt sem hagyhatunk el: s ez
mindenkire vonatkozik. Persze nem csak az üdvözülhet, aki pontosan megtart
minden törvényt, de nélkülözhetetlen, hogy egyik előírásról, isteni törvényről
se mondjuk, hogy az fölösleges, engem nem érint. Isten jól látja
gondolatainkat, szándékunkat. Vegyünk komolyan minden isteni törvényt, mert
azok biztosan az üdvösség útján vezetnek minket.
