Talán nincs
katolikus ember, aki ne ismerné Szent József életét. S talán azért is igaz ez,
mert olyan keveset tudunk róla. De amit ismerünk életéről, az szinte mind
egytől-egyig valamilyen megpróbáltatás: Jézus fogantatásakor nem értette,
hogyan lehetséges az, amit Isten mondott neki – nagy próbatétel volt számára.
Jézus bemutatásakor Simeon elmondta Műáriának, hogy szívét tőr fogja átjárni –
ugyancsak megpróbáltatás volt. A gyermek Jézus keresése a nagy tömegben
ugyancsak isteni megpróbáltatást jelentett számára. Ő azonban, mint tudjuk, az
összes „megmérettetést”, próbát kiállta – így méltó módon lett szent, s méltó
módon tekinthetjük őt példaképünknek.
Mindezeket
tudva elmondhatjuk, hogy Szent Józsefnek emberileg meg kellett volna inognia,
meg kellett volna törnie – de nem ingott meg, nem tört meg. Ő Istenre
hagyatkozott. Nem tudott mindent – sőt a Szent Család jövőjével kapcsolatban
szinte semmit –, de egyet biztosra vett: Isten gondoskodik róluk. És milyen
csodálatos, hogy éppen ő lett az Isten kiválasztottja, akire Isten rábízta két
legnagyobb kincsét: Fiát Jézust, és anyját Máriát.
Ilyen az
Isten. Ha rábízzuk magunkat, családunkat, jövőnket, ő éppen rajtunk keresztül
fogja véghezvinni csodálatos tervét. Mi még nem tudjuk, mit, de azt mi is
tudhatjuk, hogy az Isten számol velünk. Kérjük ma az Istenre való ráhagyatkozás
példaképét, hogy mi is elhiggyük: Isten tudja, mit csinál, s tudja mi lesz –
még ha nekünk fogalmunk sincs róla.
