Ezen a mai
nagyböjti napon Jézus az ítélkezés terhét és felelősségét akarja levenni a
vállunkról. Hisz mi is tudjuk, hogy mikor egy-egy embert elkönyvelünk valakinek,
csak később vesszük észre, milyen hibásan ítélkeztünk. Isten azonban nem
hibázik, mert ő nem csak egy nézőponzból lát minket, hanem ismeri a
legrejtettebb titkainkat is.
És nem csak
arra utasít, hogy ne ítélkezzünk, hanem egy teljesen más irányba viszi el
szándékunkat: Adjatok jó, tömött, megrázott, túlcsorduló mértékkel. Hogy az
ítélkezésről teljesen elvonja figyelmünket, egy azzal ellentétes, de annál hasznosabb
tevékenységre buzdít: mi adjunk meg mindent, amit csak tudunk, s a végén majd
Isten ítélkezik. S ha mi megtettük, megadtuk, amit kellett, biztos, hogy nem
kárhozatra, de örök életre ítélnek minket. Nagy mester az Isten, tanuljunk
szavaiból.
