Vannak az
evangéliumban olyan részek, melyek első hallásra nem egyértelműek, magyarázatra
szorulnak: ilyen helyzetben egyedül Egyházunk a kompetens, illetékes az adott
rész megmagyarázásban. Vannak azonban olyan jézusi szavak, melyek a napnál is
világosabbak, s minden azokat hallgató számára egyértelműek. Ezzel a második
esettel találkoztunk a mai evangéliumban.
„Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron
felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened,
hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel.
Csak azután térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat!” – hallottuk az imént.
Ezt nem kell magyarázni, nem lehet másképp értelmezni. De annál inkább „mellbevágó kijelentés: Isten maga küld el az
oltártól, hogy bocsánatot kérjünk testvérünktől.” /Barsi-teleki/
Most itt
vagyunk az oltárnál, és éppen áldozatot készülünk bemutatni. Vajon Isten nem
küld el minket? Keressük a legelső alkalmat, hogy kibéküljünk azzal, akinek
panasza lehet ellenünk.
