„Térjetek meg! Teljes szívetekből hozzám
térjetek! Böjtöljetek, hangos szóval sirassátok bűneiteket! – mondja az Úr.”
E mai nappal kezdve több mint negyven napig naponta mondja ezt el nekünk
Istenünk. E mai nappal, hamvazószerdával, s annak mélységes jelképével, a
hamuval kezdődik a szent nagyböjt – a vezeklés, a bűnbánat és a lelki megújulás
időszaka.
Néhány perc
múlva a pap magát, és minden jelenlevőt meghinti, megjelöli a megszentelt
hamuval. Nekünk lehet, ez semmi különlegeset nem jelent, hisz így szokott ez
lenni minden évben. De érezzük-, gondokjuk át ma mégjobban e mélységes jelkép
nagy jelentését. A hamu arra emlékeztet, hogy porból vagyunk, s porrá leszünk.
De más jelentősége is van! Aki hamvazkodni megy, az magára vállalja, hogy ő
valóban bűnös, hogy szüksége van a böjtre, a megújulásra, a bűnbánatra. Nagyon
nagy szükségünk van erre – legalább egyszer egy évben. Ugyanis sokszor olyen
nehezen ismerjük be bünösségünket: mentegetőzünk, más bűnbakokat keresünk,
magyarázzuk „kis” hibáinkat, s többek között ilyeket mondunk: „de hát mit lehet
tenni? Emberek vagyunk, meg hát mindenki bűnös, meg nem is akarjuk, de úgy
benne van az emberben a vétek, a hiba... Rossz az emberi természet... Meg hát
senki sem tökéletes...” De ez a mai hamvazkodás azt fejezi ki, hogy magamra
vállalom bűneimet, elismerem mindenki előtt, hogy bizony az én vétkem, én vétkem,
én igen nagy vétkem. Kiállok az egész közösség, a falu összes hívője elé, s
nyíltan megvallom: nem az emberiség a bűnös, meg romlott, hanem én vagyok
bűnös, én vagyok romlott, nekem kell böjtölnöm, újra Istenhez térnem! Ma nem
mondtuk el együtt az egész közösség: gyónom a mindenható Istennek, és nektek
testvéreim. Kimaradt a szentmise elején a bűnbánati rész, mert azt a most
következő hamvazkodás helyettesíti. S milyen sokat mond, hogy most nem együtt
hamvazkodunk, hanem külön-külön, egyesével lépünk a pap elé: mintha mindenki
külön mondaná el: az én vétkem, az én vétkem, az én igen nagy vétkem. És ne
féljünk, mert Isten előtt kedves áldozat a megtört lélek. Ő nem veti meg a
töredelmes és alázatos szívet. És nem csak nem veti meg, de fölemeli,
meggyógyítja, s új életet ad neki – nekem.
Értsük meg e
mélységes jelet, hogy e jelben éljük meg az idei nagyböjt minden napját. Hogy
az elkövetkező 40 nap mindegyikén így álljunk Isten elé: Én vétkem...
