Miserend és hirdetések - Évközi 8. vasárnap

Évközi idő nyolcadik vasárnapja

Bizonyára mindannyian láttatok már valamilyen amerikai akciófilmet. Szinte egytől egyig minden ilyen filmben a főhős az utolsó megméredtetés, csata vagy hajsza előtt megáll egy kis időre – néhány pillanatra – és összeszedi magát, gondolatait, erejét, s így megújult erővel, elszántan, eltökélten vág neki a legnagyobb kihívásnak. Valami hasonló pillanat lehet számunkra ez a mai szentmise, s annak jézusi tanítása: arra hivatott, hogy erőt, bátorságot, reményt és bizalmat adjon nekünk életünk nehéz napjaihoz. Igaz, nem valamiféle túlzott önbizalmat, de az Isteni Gondviselésbe vetett végtelen bizalmat.

Az egész előbb halott szentírási szövegeket úgy válogatta össze Egyházunk, hogy azokon elmélkedve biztosan megteljünk bizalommal Istenünk iránt. Először Izajás prófáta írja: „Megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony? De mégha ő megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad – mondja az Úr”. Micsoda erőt adó szavak, ha tényleg elgondolkozunk rajtuk, s szívünkbe véssük azokat. De nem kevésbé biztatóak az evangélium jézusi szavai sem: „Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet azoknál?” Egy hívő keresztény ember életének legnehezebb napjaiban sem kaphat ettől nagyobb, vagy biztatóbb vigasztalást. Hisz a mindig igazmondó, mindenható Isten mondja ezt. De kell, hogy most, ma, mikor ezeket halljuk, valóban a szívünkbe véssük, s Szűz Máriához hasonlóan elgondolkodjunk rajtuk: magunkévá tegyük. Mert csak akkor fognak eszünkbe jutni a nehéz helyzetben, ha most bevéssük azokat.

Hányan gondolják, érzik és mondják: „Az Isten talán elhagyott. Nem gondoskodik rólam. Nem kellek senkinek – neki sem. Ha egyáltalán létezik, miért enged meg ennyi bajt?” Igen, sok baj érhet minket, nem tudjuk, milyen helyzetbe kerülünk. De aki így beszél, lázad Isten ellen vajon készült-e tudatosan Istennel a nehéz időszakra? Vajon elmélkedett-e eleget az Istenről, s az ő Gondviseléséről.

Sochiban nemrégiben végetért a téli olimpia. Sok olimpiai bajnok beszélt arról, hogyan is sikerült annyi erőt kiadnia magából, mely a győzelemhez kellett. Mind, egytől-egyig ezt nyilatkozta: a siker legnagyobb részét a kemény felkészülésnek köszönhetem. Azok a tized-századmásodperces különbségek, melyek valakit győztessé vagy vesztessé tesznek nem akkor, ott keletkeztek, hanem az előtte való hosszas és alapos felkészüléskor. Hasonló módon az, hogy egy-egy nehéz helyzetből győztesként, tehát Istenmbe vetett bizalommal, vagy vesztesként – Isten ellen lázadva jövünk ki, az talán éppen most dől el: elmélkedek-e az Isten jóságáról s végtelen szeretetéről? Szívembe vésem az ő biztató szavait?

Szent Ágoston nemes egyszerűséggel ezt tanítja: „Aki megalkotott téged, azt is tudja, mit akar tenni veled.” Az Isten nem hagy el sosem, mert terve van velem. Szent Edith Stein pedig így folytatja: „S ami nem az én tervem, az benne van Isten tervében”. Legyen ez a mai nap, ez a mai szentmise emlékezetes: Emlékezzünk vissza e nap tanítására azon a napon, mikor talán e szavakra lesz a legnagyobb szükségünk.

„Aki megalkotott téged, azt is tudja, mit akar tenni veled.” „S ami nem a te terved, az benne van Isten tervében”